Sziasztok!
Most sem tudom befejezni a fejezetet, mivel meglehetősen hosszú ahhoz, hogy egyszerre leírjam... :/
Megreggeliztem, lezuhanyoztam, aztán megnéztem egy idétlen filmet. Vajon miért kellett elmenniük? - gondoltam. Már majdnem elaludtam, amikor valaki kopogott az ajtónkon.
Franc.
Kinyitottam az ajtót...
- Szia, Jack! - köszöntöttem, közben álmosan megdörzsöltem a szemeimet.
- Szia, Annie! - mosolygott jókedvűen. - Csak nem aludtál?
- Néztem valami értelmetlen filmet, aztán majdnem bealudtam rajta.
- Csak majdnem?
- Aha. Bejössz? - nyitottam tágra az ajtót.
Bementünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, közben lehalkítottam a tv-t.
- Amúgy, mi járatban? - kérdeztem felé fordulva.
- Gondoltam megnézlek.
- Hát oké. Anyáéknak el kellett utazniuk. Csak hétvégén tudnak hazajönni... addig egyedül vagyok - mondtam szomorúan.
- Sajnálom...
- Amúgy... a te szüleid hol vannak? - kérdeztem kíváncsian.
- A városban laknak.
- Szóval... egyedül élsz?
- Igen. Hetente látogatom őket.
Bólintottam.
- Amúgy te hány éves vagy? - ezt már tegnap meg akartam kérdezni tőle.
- Tizenhét. Na, és te? - hűha! Érettebbnek tűnik.
- Én tizenöt vagyok.
Pár másodpercig csak csendben kutatta az arcom.
- Egyébként, nincs testvéred?
- Nincs - feleltem. Mindig is szerettem volna egy kis öcsit. - Neked van?
- Nincs. Ráérsz, úgy egy óra múlva? - csillant fel a szeme.
- Igen. Miért?
- Lenne kedved velem ebédelni?
O.M.G.! Ez egy randi? Jack Greenwood randira hívott?!
- Pe... persze... - dadogtam, közben éreztem hogy egyre vörösebb az arcom.
Jack mosolygott, majd felállt a kanapéról.
- Nagyszerű Akkor délre itt vagyok érted
- Oké.
És már el is ment...
Most ennyi lenne. Ha valaki olvassa a történetemet, és tetszik neki, nyugodtan írjon kommentet, ajánlja barátainak ismerőseinek. Előre is köszönöm! :) Azért, remélem, van akinek tetszik...
Köszönöm, hogy elolvastad:
Annie :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése