Sziasztok!
MEGCSÓKOLT!!! Én pedig nem löktem el, nem vetettem véget a csóknak. Ó, dehogyis! Inkább még közelebb húztam magamhoz - ha ez egyáltalán lehetséges -, majd visszacsókoltam. Hoppá! Elszabadultak az érzelmek, melyeknek immár senki nem képes parancsolni.
*
Reggel, amikor felébredtem, már egyedül voltam, és csak abban reménykedtem, senki nem látta, hogy Jackkel voltam. Őszintén reméltem, hogy sem apával, sem anyával nem futott össze. Annál is inkább, hogy csak a fehérneműm volt rajtam. Amint a ruháimat szedtem össze, és mentem fel a fürdőszobámba, eszembe jutott, mi történt tegnap este. Na, meg éjszaka... Megtörtént. Bár, nem így képzeltem el az el az első alkalmat, azért nem csalódtam. Egészen kellemes volt. Szenvedélyes. Forró. Az érintések, a csókok... A francba! Nem ez volt a terv! Véget kellett volna vetnem a kapcsolatunknak, mielőtt elkezdődik! Biztosan nagyon szeretem, ha gyenge voltam az elutasításához... Ma mindenképp beszélnem kell vele. Ismét.
*
Ott álltam háza előtt, és azon gondolkodtam, mit mondhatnék neki. Mikor - fogjuk rá - sikerült végiggondolnom, mit szeretnék megbeszélni vele, felmentem az ajtóhoz vezető lépcsőn, és határozott mozdulattal nyomtam meg a csengőt. Néhány másodperc múlva, kinyílt az ajtó: Jack állt előttem. Haja összeborzolva, pólója kifordítva, melegítő alsója csípőig leeresztve lógott.
- Szia... - motyogta álmos hangon.
- Szia - elpirultam, mert az éjszaka képei peregtek le előttem, mikor nagy kék szemeibe néztem. Eszembe jutott selymes, puha, szőke haja tapintása. Kinyitotta nekem az ajtót. Mikor elmentem mellette, fél kézzel megdörgölte a szemét.
- Jack... - kezdtem, immár a kanapén ülve.
- Tudom... Tudom, hogy beszélnünk kell.
Leült mellém gondosan ügyelve arra, hogy elegendő távolság legyen köztünk.
- Elmondanád, mi van közted és Heily között? - haraptam be az alsó ajkam.
Jack pillantása egyből oda esett.
- Nézd, Annie! Heilyvel már elég régóta ismerük egymást. Egy ideig jártunk, de nagyon megbántott. Csalódtam benne. Körülbelül fél éve megegyeztünk, hogy barátok leszünk. Azóta néha átmegyek hozzá. Jó vele beszélgetni, hülyéskedni, de semmi több!
- Értem...
- Annie, én téged szeretlek! Igazán szeretlek! És nem szeretnélek elveszíteni egy féltékeny barom miatt! - látszott rajta, hogy valóban aggódott.
Közelebb húzódott hozzám. Gyengéden két tenyere közé fogta az arcomat, úgy szólalt meg, lágy hangon suttogva:
- És ami tegnap történt... Remélem, nem bántad meg. Mert én egyetlen pillanatát sem bánom! Olyan gyönyörű vagy!
Ez utóbbin csaknem felnevettem, ám amikor ajkát az enyémre tapasztotta, már nem volt lehetőségem. Végre tisztáztuk a múltat, és ettől ismét megkönnyebbültem.
Na, jó. Most ajánlanék egy szerintem tök jó zenét.Talán ti is ismeritek. Ez a Nightly-tól a Talk to me. Imádom a Nightly-t!!
Köszi a megtekintést: Annie, the author :*
