Sajnálom!

Sajnálattal közlöm veletek, hogy a blog egy ideig személyes okok miatt SZÜNETEL! Ez eltarthat egy ideig. Talán csak napokig vagy hetekig, talán több hónapig nem lesz új bejegyzés. 

Azért néha nézzetek be, ha kíváncsiak vagytok a történet folytatására.

Köszönöm türelmeteket: Annie, the author ❤ 😘

4. fejezet (folytatás 5.)

Sziasztok! 

*

- Mi bajod volt tegnap? - kérdezte Jack.

Reggel volt, álmos voltam, Jack pedig mellettem feküdt az ágyamon.

- Bocs. Kicsit túlreagáltam... De azért az nem esett túl jól, hogy csak azért jöttél oda hozzám, mert Christiannel beszélgettem. Meg ahogyan bántál vele...

- Figyelj, én is sajnálom, hogy bunkó voltam, de ha ez egy kicsit is javít a helyzetemen: talán azért viselkedtem úgy, ahogy, mert egy egészen kicsikét féltékeny voltam...

Amint ezt mondta, közelebb bújt hozzám, és átölelt. Megcsókolt. Nem volt valami hosszú, mert én elhúzódtam. Egyrészt azért, mert még nem jutottam el a fürdőszobáig, hogy fogat moshassak, másrészt, mert helytelennek éreztem, és egy kicsit bűntudatom volt a tegnapi ,,majdnemcsóktól".

- Oké, egyetértek. Előbb mosd meg a fogad! Utána folytatjuk... - nevetett fel.

De én egyáltalán nem akartam folytatni. Sokkal inkább szerettem volna egy másik fiú derekát átkarolva motorozni... Ettől a gondolattól a bűntudatom egyáltalán nem csillapodott. Sőt, olyannyira felerősödött, hogy szinte már fizikai fájdalmat okozott Jack közelében maradnom. Undorodtam önmagamtól. Nem éreztem helyesnek, hogy miközben Jackkel járok, egy másik fiúról álmodozom, ahogyan azt sem, hogy titkolózom előtte. Ez az egész olyan bonyolult!

Mindenesetre, egyelőre megelégedtem annyival, hogy fogmosás közben egyedül lehettem. De ez az egyedüllét fogmosással arcnézegetéssel, meg hasonlókkal együtt is, mindössze tíz percig tartott. Menekülni akartam a házból. Amilyen gyorsan csak lehetett. De miért én mennék el a saját házunkból? Éppen ezért, úgy döntöttem: egy utolsó, kegyes hazugság nem árt, míg összeszedem a gondolataimat, és eldöntöm, mit is szeretnék valójában. Úgy terveztem, megmondom Jacknek, hogy rosszul vagyok, és egy kicsit pihenni szeretnék, egyedül. Meg, hogy majd később elmegyek az orvoshoz. Ám, a fürdőszobából kilépve meglepve tapasztaltam, hogy Jack telefonon keresztül veszekedik valakivel. A mondatokból ítélve, a szüleivel.

- Annievel akartam lenni! Kicsit kettesben...

Majd néhány pillanat múlva:

- Majd találkozok veletek is! Nincs semmi bajom! Igen! Mondom! Jól vagyok! Csak... Értsétek meg, hogy vele akarok lenni!

Ez utóbbi mondatot még néhányszor megismételte, majd dühösen kinyomta a telefont, miközben hallottam, hogy a vonal végén kiabálnak.

Tartsatok velem továbbra is, hiszen legközelebb az ötödik fejezettel jövök!

Örömmel írta nektek: Annie, the author 😘

4. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!

Leültem egy padra, és csak ekkor jöttem rá arra, hogy nem vagyok egyedül. Megpillantottam egy fekete motort. Olyan volt, mint amilyenre mindig is vágytam. Mert igen: kiskorom óta szeretnék egy motort. Egy ilyen hatalmas, gyors és minden bizonnyal a legmenőbb járgányt. Közelebb mentem hozzá, és alaposan szemügyre vettem. Végigsimítottam teljes felületét. Körbejártam, lehajoltam, letérdeltem hozzá. Minden szögből megvizsgáltam. Szakértő szemmel.
- Hát, nem mentél a hercegeddel?
Összerezzentem a mély, gúnyos hang hallatán. Megfordultam. Christian állt velem szemben, karba tett kézzel. Most vettem csak észre, mennyivel magasabb nálam.
- Jack nem a hercegem, először. Másodszor: nem sok közöd van hozzá, mit csinálok. Harmadszor: nincs jó kedvem, szóval most ne piszkálj!
- Erre inkább nem mondanék semmit, mert piszkálásnak vennéd...
- Helyes. Kezdelek megkedvelni. Jack most mondaná a hülyeségeit, aztán megpróbálna javítani a kedvemen...
- Meg sem kérdezem, hogyan...
Mosolyogtam, pedig a srác nem tűnt barátságosnak, első ránézésre... Azonban a szeme elárulta.
- Leülünk? - kérdeztem.
Gondolkozott.
- ...Van söröm - tettem hozzá.
- Hol is az a pad? - vigyorgott.
Nevettem, és egy kicsit ő is velem együtt.
- Meggyes sör...? - fintorgott.
- A simát nem szeretem. Hülye íze van.
- Ezzel nem értek egyet...
- A meggyes nem jó?
- Jobb, mint a semmi - biccentett.
Erre, csak egy szemforgatással feleltem.
Kibontottam az italt, majd felé nyújtottam.
- Előbb igyál te!
Ez nála annyit tesz: hölgyeké az elsőbbség.
Tehát, jól meghúztam.
Füttyentett.
- Ejha! Te aztán szomjas vagy!
Mosolyogva - talán kissé nevetve - adtam át a dobozt.
Minden zokszó nélkül ivott utánam. Még csak nem is ismerjük egymást... Na, jó. Lehet, hogy igazából meg sem lepődtem ezen, mivel már nem vagyok kislány...
- Hm... Nem is olyan rossz. Sőt, így, hogy teleköpködted, egész tűrhető.
- Mi? Én nem is köptem bele!
- Dehogynem! Amikor nevettél. De, tudod, van jobb módja is annak, hogy...
A kiürült sörösdobozt maga mellé helyezte a padon, majd közelebb húzódott hozzám.
- Igen...? - suttogtam.
Ajkaink mindössze néhány centiméternyire voltak egymástól. Ekkor elhúzódtam.
- Én...
- Sajnálom, Christian... Nekem barátom van - szakítottam félbe, ezzel az elég egyértelmű ténnyel, amellyel mindketten tisztában vagyunk.
- Tudom. Megértem. Én sajnálom... Nekem... Izé, most mennem kéne.
- Nekem is... Akkor szia! - az utóbbit már csak úgy, az orrom alatt motyogtam.
El sem köszönt, sietve távozott. Én meg ott maradtam egyedül. De mégis hol? Még azt sem tudtam, hol vagyok. Több park is van a városban, de tér, szerintem csak ez az egy. Csak bóklásztam utcáról utcára. Egyszer végre egy ismerős útra leltem. Onnantól már könnyen hazataláltam. Már hajnali egy volt, amikor beléptem a házba.


Köszönöm, hogy benéztél:
                                           Annie, the author :*

4. fejezet (folytatás 3.)

Sziasztok!

Christian félrenyelte a sörét. Jack valószínűleg hasonló reakcióra számított, ugyanis lesajnáló, elégedett arckifejezést vágott, miközben ránézett. Mintha a tekintete azt sugallná: Hah, ezt a csatát én nyertem, lúzer!
Erre, magam sem értem miért, de ezt feleltem:
- Rám ne számíts! Most is csak azért jöttél ide hozzám, mert egy pasival beszélgettem.
Mindenki meglepődve meredt rám. Talán nem kéne ilyen durvának lennem vele...
- Tessék...? - kérdezte Jack, az arcomba hajolva, mintha nem hallotta volna tisztán a szavaimat.
- Jól hallottad! És mássz ki a képemből! Idegesít!
Távolabb húzódott.
- És... Mégis hogyan jutsz haza?
Szemöldöke dús, szőke haját súrolta.
- Majd megoldom valahogy... Csak... Hagyj!! Egy kicsit hagyj békén!
- Most meg mi bajod van?
- Semmi. Majd beszélünk. Most menj abba az idióta házibuliba! - tört ki belőlem.
 Talán kicsit túlreagáltam, de akkor már mindegy volt. Nem vonhattam vissza.
Most vettem csak észre, hogy Christian régen átment egy másik terembe. A játékterembe, ahogy láttam.
- Igazad van; ezt holnap megbeszéljük. Menjünk, Paul!
Búcsúzóul nyomott egy csókot az arcomra.
Rossz kedve lett. Miattam. Eltaszítottam magamtól. Figyeltem, amint Jack, Alice és a banda kilépett az épületből. Remek. Tényleg nem tudom, miképp jutok haza...
- Adhatok valamit?
A pultos srácon látszott, hogy valamit hallott a történtekből. Az arckifejezése elárulta.
- Egy doboz gyümölcsössört.
- Meggyeset, citromosat, vagy grapefruitosat szeretnél?
- Meggyeset kérek.
Bólintott, aztán kivette a hűtőből. Kifizettem, közben láttam, hogy Christian épp távozik. Vártam néhány percet, majd én is kimentem. Az egyik utcán egy motoros ment. Nem is tudom miért, de abba az irányba haladtam tovább. Csak sétáltam a lámpákkal kivilágított, sötét utcán, végül egy térre értem. A zöld sövény szorosan körülvette, a környezeténél sokkal világosabb, barátságosabb, romantikusabb parkra emlékeztető teret. Közepén egy szökőkút fénylett. Csodálatos, gyönyörűséges látványt nyújtott, amint a színpompás virágokkal  körülölelt víz felszínén tükröződtek a fények.


Köszönöm a megtekintést:
                                           Annie, the author

4. fejezet (folytatás 2.)

Sziasztok!

 

 

 

 

- Hé, Jack! - kiáltott egy srác az ajtóból, akit még egy csomóan vettek körül.

- Mi az, Paul?

Jack lazán fordult feléjük. És, bár most haragudtam rá, ezt a mozdulatát kifejezetten szexinek találtam. Különösképp, csábító félmosolyát. 

- Egy házibuliba megyünk. Velünk tartasz? - kérdezte, immár Jackkel szemben állva.

- Még szép, hogy megyünk! - vágta rá, a ,,megyünk" szót alaposan kiemelve.

Christian csendes szemlélője volt az eseményeknek. - Feltéve, ha van egy szoba, ahol majd kettesben lehetek egy kicsit a hercegnőmmel... - tette hozzá.

 

 

Hát, sajnos ez most ilyen rövidre sikeredett, ugyanis fogalmam sincs miért, de nem engedelmeskedik a notebookom, akit mellesleg Daemon-nak hívnak és lila... Jó, azért ez így elég furán hangzik... 😄

 

Köszönöm, hogy elolvastad: Annie, the author :*

4. fejezet

Sziasztok!

Egy srác lépett be a terembe. Tekintete szinte egyből megakadt rajtam. Amint szemeimet végigfuttattam rajta felfedeztem, mennyire jól néz ki: fekete bőrdzsekijének cipzárját nem húzta fel. Alatta fehér pólót viselt, melyen valami felirat meg logó is volt. Farmere sötét színű, kissé koptatott. Fekete cipőt viselt, ám amint jobban megfigyelhettem volna, pillantásom az arcára tévedt: dús, fekete haj, nem túl hosszú, de nem is rövid, inkább középhosszú. Fiúknál. Szemszínét ilyen távolságból nem tudtam megállapítani. Kicsit sötétebb volt a bőrszíne, mint Jacké. Most vettem csak észre, hogy valamiféle nyakláncot visel. És a farmerja oldaláról is lelógott egy vastagabb lánc.
Észrevette, hogy bámulom - talán korábban is -, beletúrt a hajába, alig észrevehetően - csupán egy pillanatra - elmosolyodott, majd elindult felém. Te jó ég! Tényleg felém közeledett! Segítségkérően fordultam Alice irányába, ám ő döbbent arckifejezéssel felállt, majd sietősen távozott. Azt hiszem, Jack irányába. Mikor a srác letelepedett a mellettem lévő székre, amin az előbb Alice ült, teljesen ledermedtem. Szemszíne ilyen közelségből már tisztán kivehető: barna volt. És gyönyörű. Úgy csillogott, amint mélyen a szemembe nézett, akárcsak hollófekete haja. A pultos már ugrott is, hogy kiszolgálja:
- Mit adhatok? - kérdezte.
A fiú oda sem nézett - ugyanis még mindig engem bámult -, úgy felelt:
- Egy doboz sört... - mormogta.
Hűha! Lehet, hogy mégsem fiú?! A hangja inkább férfias volt, mint kisfiús... Főleg Jackéhez képest... Mi van velem? Egyáltalán miért hasonlítom ezt az idegent - ezt a meglepően férfias, sármos idegent - az én Jackemhez?
- Az itteni gimibe jársz...?
A mély férfihang irányába kaptam a fejem. Az idegen megszólított... Legalábbis, majdnem. A megszólítás elmaradt.
- I...Igen... - fordultam felé bátortalanul.
- Hát, úgy tűnik, hétfőtől én is.
Kortyolt egyet a söréből.
- Christian - nyújtotta felém a kezét.
- Annie - fogadtam.
 A tenyere hatalmas! És... és elbambultam. Teljesen. Csak meredten bámultan nagy barna szemeibe, miközben még mindig a kezét szorítottam.
- Khmm! - hangosan megköszörülte a torkát. - Most már elengedhetsz... Nem, minta engem zavarna, de talán annak a szőke srácnak, aki felénk tart, nincs épp jó kedve...
- Ó!
Az arcom vérvörössé vált, és a másodperc töredéke alatt kaptam el a kezem. Nem mertem oldalra nézni, bár felesleges is lett volna, hiszen már tudtam, hogy Jack mellettem áll.
- Ez meg kicsoda? - kérdezte nem túl barátságosan.
- Christian...
- Annie? - Jack nem hagyta, hogy Christian befejezze a mondatát. - Honnan ismered?
- Én nem... Nem is ismerem...
A fiúk szigorú tekintettel méregették egymást.
- Most találkoztunk. Ma költöztünk a városba. Motorozás közben megszomjaztam, így benéztem ide.
- Nem kértem, hogy meséld el a napod!
Jack alaposan félreértette az előző helyzetet. Sütött róla, hogy féltékeny.
- Bocs, haver! Nem tudtam, hogy a környéken ilyen agresszívak a srácok...!
- Szerintem a féltékeny pasik mindenhol agresszívek... - helyesbítettem.
Bár ne tettem volna! Mindketten úgy meredtek rám... Azokat az arckifejezéseket nem verem ki egyhamar a fejemből.


És... ismét egy kis zeneajánló: Christian bevonulásánál épp Jamie Campbell Bower-től hallgattam a Heartbreaker-t, szóval most ezt ajánlom. Szerintem a dallama beleillik a jelenetbe. Még ha a dalszövege nem is... 😊



Köszönöm a megtekintést:
                                             Annie, the author 💗😘

3. fejezet (folytatás 6.)

Sziasztok!

 

 

 

Alice egyszer valóban említette.

- Igen...?!

Mosolygott. Arra gondoltam: mi lenne, ha elmennénk ma? Azt hallottam, hogy lesz valami buliféle...

- Oké! Benne vagyok! - mondtam kicsit határozottabban, mint éreztem.

- Rendben, akkor kilencre érted jövök.

- Várlak - feleltem, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára.

Még egy utolsó mosolyt villantott felém, majd felállt a padról. Intett a kezével, majd néhány pillanat múlva becsukódott egy ajtó, és nem volt sehol.

Ez az elő bulim, hogy őszinte legyek. Kicsit izgulok. Bár néhány házibuliban már voltam korábban is, de az nem ugyanaz. Mit vegyek fel...?!

 

*

 

- Szerintem ez a piros ruha tökéletes lesz neked! - vett elő a szekrényemből egy válpántos ruhát, Alice.

A ruha felső része csípőig, egy ívben csipkés volt. Egy fekete magassarkút választottam hozzá. Egyébként, Alice is velünk jött.

Miután mindkettőnket kisminkelt, hamarosan megérkezett Jack is.

Jack megint figyelmes volt: hozott nekem egy szál vörös rózsát.

 

*

 

A szórakozóhely meglehetősen nagy volt. Szerintem... Jack állítása szerint: kicsi. A zene nagyon hangos, de ezt nem bántam. Rengeteg ismerős és ismeretlen fiatal táncolt, ivott és evett az épületben. Egyéb dolgokat is láttam, amiket inkább nem részleteznék... Mindenesetre, mi Aliceszel a pult melletti székeken foglaltunk helyet. Jack odament köszönni az ismerőseinek.

 

 

 

Hű, szóval... A HARMADIK FEJEZETET IS ,,KIVÉGEZTÜK"!! Remélem élvezitek a történetem olvasását! ☺

 

 

Remélem, minél több embernek okozhatok örömet az írásommal:

                                                                                                     Annie, the author  😘 💗