4. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!

Leültem egy padra, és csak ekkor jöttem rá arra, hogy nem vagyok egyedül. Megpillantottam egy fekete motort. Olyan volt, mint amilyenre mindig is vágytam. Mert igen: kiskorom óta szeretnék egy motort. Egy ilyen hatalmas, gyors és minden bizonnyal a legmenőbb járgányt. Közelebb mentem hozzá, és alaposan szemügyre vettem. Végigsimítottam teljes felületét. Körbejártam, lehajoltam, letérdeltem hozzá. Minden szögből megvizsgáltam. Szakértő szemmel.
- Hát, nem mentél a hercegeddel?
Összerezzentem a mély, gúnyos hang hallatán. Megfordultam. Christian állt velem szemben, karba tett kézzel. Most vettem csak észre, mennyivel magasabb nálam.
- Jack nem a hercegem, először. Másodszor: nem sok közöd van hozzá, mit csinálok. Harmadszor: nincs jó kedvem, szóval most ne piszkálj!
- Erre inkább nem mondanék semmit, mert piszkálásnak vennéd...
- Helyes. Kezdelek megkedvelni. Jack most mondaná a hülyeségeit, aztán megpróbálna javítani a kedvemen...
- Meg sem kérdezem, hogyan...
Mosolyogtam, pedig a srác nem tűnt barátságosnak, első ránézésre... Azonban a szeme elárulta.
- Leülünk? - kérdeztem.
Gondolkozott.
- ...Van söröm - tettem hozzá.
- Hol is az a pad? - vigyorgott.
Nevettem, és egy kicsit ő is velem együtt.
- Meggyes sör...? - fintorgott.
- A simát nem szeretem. Hülye íze van.
- Ezzel nem értek egyet...
- A meggyes nem jó?
- Jobb, mint a semmi - biccentett.
Erre, csak egy szemforgatással feleltem.
Kibontottam az italt, majd felé nyújtottam.
- Előbb igyál te!
Ez nála annyit tesz: hölgyeké az elsőbbség.
Tehát, jól meghúztam.
Füttyentett.
- Ejha! Te aztán szomjas vagy!
Mosolyogva - talán kissé nevetve - adtam át a dobozt.
Minden zokszó nélkül ivott utánam. Még csak nem is ismerjük egymást... Na, jó. Lehet, hogy igazából meg sem lepődtem ezen, mivel már nem vagyok kislány...
- Hm... Nem is olyan rossz. Sőt, így, hogy teleköpködted, egész tűrhető.
- Mi? Én nem is köptem bele!
- Dehogynem! Amikor nevettél. De, tudod, van jobb módja is annak, hogy...
A kiürült sörösdobozt maga mellé helyezte a padon, majd közelebb húzódott hozzám.
- Igen...? - suttogtam.
Ajkaink mindössze néhány centiméternyire voltak egymástól. Ekkor elhúzódtam.
- Én...
- Sajnálom, Christian... Nekem barátom van - szakítottam félbe, ezzel az elég egyértelmű ténnyel, amellyel mindketten tisztában vagyunk.
- Tudom. Megértem. Én sajnálom... Nekem... Izé, most mennem kéne.
- Nekem is... Akkor szia! - az utóbbit már csak úgy, az orrom alatt motyogtam.
El sem köszönt, sietve távozott. Én meg ott maradtam egyedül. De mégis hol? Még azt sem tudtam, hol vagyok. Több park is van a városban, de tér, szerintem csak ez az egy. Csak bóklásztam utcáról utcára. Egyszer végre egy ismerős útra leltem. Onnantól már könnyen hazataláltam. Már hajnali egy volt, amikor beléptem a házba.


Köszönöm, hogy benéztél:
                                           Annie, the author :*

4. fejezet (folytatás 3.)

Sziasztok!

Christian félrenyelte a sörét. Jack valószínűleg hasonló reakcióra számított, ugyanis lesajnáló, elégedett arckifejezést vágott, miközben ránézett. Mintha a tekintete azt sugallná: Hah, ezt a csatát én nyertem, lúzer!
Erre, magam sem értem miért, de ezt feleltem:
- Rám ne számíts! Most is csak azért jöttél ide hozzám, mert egy pasival beszélgettem.
Mindenki meglepődve meredt rám. Talán nem kéne ilyen durvának lennem vele...
- Tessék...? - kérdezte Jack, az arcomba hajolva, mintha nem hallotta volna tisztán a szavaimat.
- Jól hallottad! És mássz ki a képemből! Idegesít!
Távolabb húzódott.
- És... Mégis hogyan jutsz haza?
Szemöldöke dús, szőke haját súrolta.
- Majd megoldom valahogy... Csak... Hagyj!! Egy kicsit hagyj békén!
- Most meg mi bajod van?
- Semmi. Majd beszélünk. Most menj abba az idióta házibuliba! - tört ki belőlem.
 Talán kicsit túlreagáltam, de akkor már mindegy volt. Nem vonhattam vissza.
Most vettem csak észre, hogy Christian régen átment egy másik terembe. A játékterembe, ahogy láttam.
- Igazad van; ezt holnap megbeszéljük. Menjünk, Paul!
Búcsúzóul nyomott egy csókot az arcomra.
Rossz kedve lett. Miattam. Eltaszítottam magamtól. Figyeltem, amint Jack, Alice és a banda kilépett az épületből. Remek. Tényleg nem tudom, miképp jutok haza...
- Adhatok valamit?
A pultos srácon látszott, hogy valamit hallott a történtekből. Az arckifejezése elárulta.
- Egy doboz gyümölcsössört.
- Meggyeset, citromosat, vagy grapefruitosat szeretnél?
- Meggyeset kérek.
Bólintott, aztán kivette a hűtőből. Kifizettem, közben láttam, hogy Christian épp távozik. Vártam néhány percet, majd én is kimentem. Az egyik utcán egy motoros ment. Nem is tudom miért, de abba az irányba haladtam tovább. Csak sétáltam a lámpákkal kivilágított, sötét utcán, végül egy térre értem. A zöld sövény szorosan körülvette, a környezeténél sokkal világosabb, barátságosabb, romantikusabb parkra emlékeztető teret. Közepén egy szökőkút fénylett. Csodálatos, gyönyörűséges látványt nyújtott, amint a színpompás virágokkal  körülölelt víz felszínén tükröződtek a fények.


Köszönöm a megtekintést:
                                           Annie, the author