Sziasztok!
*
- Mi bajod volt tegnap? - kérdezte Jack.
Reggel volt, álmos voltam, Jack pedig mellettem feküdt az ágyamon.
- Bocs. Kicsit túlreagáltam... De azért az nem esett túl jól, hogy csak azért jöttél oda hozzám, mert Christiannel beszélgettem. Meg ahogyan bántál vele...
- Figyelj, én is sajnálom, hogy bunkó voltam, de ha ez egy kicsit is javít a helyzetemen: talán azért viselkedtem úgy, ahogy, mert egy egészen kicsikét féltékeny voltam...
Amint ezt mondta, közelebb bújt hozzám, és átölelt. Megcsókolt. Nem volt valami hosszú, mert én elhúzódtam. Egyrészt azért, mert még nem jutottam el a fürdőszobáig, hogy fogat moshassak, másrészt, mert helytelennek éreztem, és egy kicsit bűntudatom volt a tegnapi ,,majdnemcsóktól".
- Oké, egyetértek. Előbb mosd meg a fogad! Utána folytatjuk... - nevetett fel.
De én egyáltalán nem akartam folytatni. Sokkal inkább szerettem volna egy másik fiú derekát átkarolva motorozni... Ettől a gondolattól a bűntudatom egyáltalán nem csillapodott. Sőt, olyannyira felerősödött, hogy szinte már fizikai fájdalmat okozott Jack közelében maradnom. Undorodtam önmagamtól. Nem éreztem helyesnek, hogy miközben Jackkel járok, egy másik fiúról álmodozom, ahogyan azt sem, hogy titkolózom előtte. Ez az egész olyan bonyolult!
Mindenesetre, egyelőre megelégedtem annyival, hogy fogmosás közben egyedül lehettem. De ez az egyedüllét fogmosással arcnézegetéssel, meg hasonlókkal együtt is, mindössze tíz percig tartott. Menekülni akartam a házból. Amilyen gyorsan csak lehetett. De miért én mennék el a saját házunkból? Éppen ezért, úgy döntöttem: egy utolsó, kegyes hazugság nem árt, míg összeszedem a gondolataimat, és eldöntöm, mit is szeretnék valójában. Úgy terveztem, megmondom Jacknek, hogy rosszul vagyok, és egy kicsit pihenni szeretnék, egyedül. Meg, hogy majd később elmegyek az orvoshoz. Ám, a fürdőszobából kilépve meglepve tapasztaltam, hogy Jack telefonon keresztül veszekedik valakivel. A mondatokból ítélve, a szüleivel.
- Annievel akartam lenni! Kicsit kettesben...
Majd néhány pillanat múlva:
- Majd találkozok veletek is! Nincs semmi bajom! Igen! Mondom! Jól vagyok! Csak... Értsétek meg, hogy vele akarok lenni!
Ez utóbbi mondatot még néhányszor megismételte, majd dühösen kinyomta a telefont, miközben hallottam, hogy a vonal végén kiabálnak.
Tartsatok velem továbbra is, hiszen legközelebb az ötödik fejezettel jövök!
Örömmel írta nektek: Annie, the author 😘
