2. fejezet (folytatás 8.)

Sziasztok!

Ma úgy gondoltam, hozok egy saját idézetet. Ez egyébként a mai részlethez is kapcsolódik.
,,Van hogy úgy véljük valakiről: megváltozott. Ez van amikor tényleg így van, de általában csak azért érezzük így, mert az éppen nem tűnt fel, hogy valójában mi változtunk.˝

*

- Fizikából kettes? Kémiából hármas? - sorolta apa tágra nyílt szemekkel az elektronikus naplóból kiolvasott - nem túl fényes - jegyeket.
- A történelem jegy miatt már nem is szólsz? - érdeklődtem.
- Négyes? ...Kettő is? Annie Sweets! Két hét szobafogság! Nagyon sokat rontottál mióta azzal a Jack-kel csavarogsz!
Ennek mi köze van Jack-hez? Szülőlogika... Mindegy.
- De ugye a szombati osztálykirándulásra elengedsz? - kérdeztem, bár tudtam: ha apa nem  enged el, akkor sincs minden veszve, mert lehet hogy anya igen.
Na, jah: anya nem olyan szigorú, mint apa.
Összeráncolt homlokkal gondolkodott, majd válaszolt:
- Majd még meggondolom.
Van időnk. Még csak csütörtök van.
A szobafogságot túlélem... Főleg, ha abból a két hétből fél hét lesz. Legfeljebb egy. Azért apa sem olyan szigorú. És amúgy is: igaza van. Az utóbbi időkben tényleg sokat rontottam. Jack miatt, vagy nem miatta? Teljesen mindegy. Egy a lényeg: mindenképp rá kell hajtanom a tanulásra. Egyébként, Jack-re visszatérve: 100%-ig megváltozott. ...Na, jó 30%-ig. De én sem vagyok a régi. És, őszintén? Nem tudom azt sem, hogy mit érzek. De most ez nem fontos. Csak egy dolog az jelen pillanatban: a tanulás.

*

Egész este tanultam. Reggel alig tudtam felébredni. Ma anyának fel kellett jönnie hozzám a szobába, hogy felkeltsen, mert az ébresztőmet végigaludtam. Nem tudom, ez hogy lehetséges, mert általában jóval az ébresztés előtt felkelek.
Mindenesetre, az iskolából késtem öt percet. A legszigorúbb tanár órájáról...
Ez nem az én napom!
Jack ma nem jött be. A francba! Beszélni akartam vele! Na, jó, hazudok: beszélnem kellett volna vele. De valójában egy porcikám sem kívánta. És igazából azt se tudom, mit mondtam volna neki...
Tesiórán egy rossz lépésnél kiment a bokám.
Azt hittem, nem lehet rosszabb a napom: ám rá kellett jönnöm, mindig lehet rosszabb...
Az ebédlőben nem jutott hely az asztaloknál, mert valami másik iskolából jöttek gimit látogatni. Szerencsére jóban vagyok a konyhásokkal, így nem kellett a kuka mellett ebédelnem. Az egyik konyhás nő behívott a konyhába, hogy ott fogyasszam el az ebédemet.
Végre egy kis pozitívum...


Mára ennyi. Ha tetszett a részlet, vagy az idézet => kommentelj nyugodtan! ;)

Köszönöm a megtekintést:
                                           Annie, the author :*

300+ megtekintés!!

Sziasztok!

Ezúton szeretném megköszönni, hogy olvastok engem, kíváncsiak vagytok az írásaimra: Magyarországon,  Franciaországban, az Egyesült Államokban, és még néhány egyéb területen is. Nagyon jólesik látni, hogy ennyi embert érdekel a kis történetem. :)



Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 7.)

Sziasztok!

,,Különös alkímia az írás. Azt hisszük, kitalálunk. Holott gyakran csak emlékezünk. Van bennünk egy másik, egy olyan emlékezet, amely az elfelejtett dolgokra emlékszik, és önálló, tőlünk független életet él."

Félicien Marceau

*

- Jó reggelt! - hallottam Jack hangját.
Amikor kinyitottam a szemem, ott állt előttem, egy egy tálcával a kezében. Már fel volt öltözve, és úgy láttam, áthozta a cuccait is.
- Jó reggelt... - motyogtam álmosan.
Jack remekül nézett ki, mint mindig... De én? Jó ég! Vajon hogy nézhetek ki?
- Ezt neked készítettem - nyújtotta felém a tálcát, melyen néhány szelet pirítós, némi tojásrántotta, és pár falat sült bacon volt tálalva.
- Köszönöm,Jack... Te már reggeliztél?
- Igen. Ettem egy pirítóst.
- És azzal jóllaktál? Gyere, ülj le mellém!
Megreggeliztünk. Istenem! De szeretem ezt a fiút!

* 

- Egyébként, tegnap nem válaszoltál egy kérdésemre...
- Hm? - értetlen arckifejezéssel néztem rá.
Már úton voltunk az iskolába.
- Azt kérdeztem: ki miatt vagy ilyen szétszórt mostanában?
Így már rémlik valami...Biztos hogy nem vallom be neki azt, hogy miatta van...! Azt, hogy egyedül ő tehet róla! Soha! Meg amúgy is, mit mondanék neki? ,,Figyu' édes, te tehetsz az egészről! A cuki mosolyod, meg a folyamatos flörtölésed az oka! Ja, és úgy mellesleg, ez utóbbit még élvezem is...!" Biztos hogy nem fogom bevallani neki!
Tágra nyílt szemekkel meredtem magam elé.
- Már megint! - kacagott.
Hát persze, amikor ilyeneket kérdezel tőlem...
- Bocsi... Amúgy senki miatt... Csak nagyon lefáraszt az iskola. Főleg a fizika! Hogy az milyen nehéz! Valamelyik nap nekem is elmagyarázhatnád...! Hiába tanulom, hogyha nem értem...
Nem is olyan nehéz...
- Oké, szívesen elmagyarázom a fizikát... Ha valóban csak erről van szó... - amint ezt  mondta, megvakarta a tarkóját, közben szemöldöke az egekbe ért.

*

Az osztálytermünkben találkoztunk Daniel-lel.
- Amúgy, régóta jártok? - tette fel - ma már  úgy a huszadik - kérdését nekünk.
- Nem olyan régóta... - vágta ki magát Jack.
- Hosszú távra terveztek? - még egy kérdés.
Vajon mennyi kérdést fog még feltenni?
Szerencsére becsengettek, mielőtt válaszolhattunk volna...

*

Délután Jack-kel ellátogattunk a lovardába. Daisy vemhes, Freedom pedig megsebesült. Ezek szerint, egy ideig nem fogunk lovagolni...




Ötleteket, javaslatokat arra, hogy mi legyen a könyv címe, szívesen elfogadok komment formájában. Remélem elnyerte tetszéseteket a mai rész. Szerintem, a következők ennél csak jobbak lesznek, tehát érdemes velem tartani!

Köszönöm a megtekintést: 

                                                Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 6.)

Sziasztok!

Mint azt már az előző bejegyzésben is említettem: a következő részlet némely emberek számára talán túl ,,nyálas" lehet. Ezeket a részleteket jól látható, eltérő betűtípussal jelölni is fogom. (!+sötétkék színnel!) Kellemes olvasást, és jó szórakozást! :)


- Milyen kirándulás? - érdeklődve kaptam fel a fejem.
- Egy tanulmányi kirándulás. Osztályon belül. Még osztályfőnökin említette Mrs. Richards - felelte Alice.
- Nagyon szétszórt vagy, Annie! - mondta Jack.
- Tudom...
- Na, bocsi! Most mennem kell! - szólt Alice.
- Szia! - mondtam.
- Holnap találkozunk - kiáltott utána Jack.
- ...és azt is tudod, hogy mi miatt? Vagy inkább ki miatt? Hm?
- Tessék?
Ő nevetett, de én még mindig nem tudtam miről beszél.
- Jaj, Annie! Olyan szórakoztató vagy!
Annyira  vihogott, hogy alig tudta kinyögni ezeket a szavakat. Felvontam a szemöldökömet.
- Későre jár... - pillantottam az órára. - Ideje lenne lefürödnöm.
-Még csak kilenc óra lesz
- Öhm, gondolom egyedül is le tudok fürödni... - várakozva pillantott rám. Elpirultam. - Úgy értem: nem tudsz segíteni
- Miért vagy ebben olyan biztos? - egy magabiztos félmosolyt villantott felém, majd az ölébe vont.
Testünk teljesen összesimult. Nem húzódtam el tőle. Pedig el kellett volna. Egyik hüvelykujjával az arcomat simogatta. Megcsókolt. Ismét. Lágyan, gyengéden.
- Ugye tudod, hogy ettől még nem gondoltam meg magam?!
- Biztos? Tudod milyen segítőkész vagyok...
A szememet forgattam, azután sóhajtottam.
- Tudom, Jack... Nálam jobban senki sem tudja...
- Azt hiszem mennem kéne... - mondta néhány - meglehetősen hosszú - másodperc múlva.
Zavarban voltam. Nem tudtam mit csináljak. Szerettem volna hogy maradjon. Túlságosan is.
- Nem maradsz itt éjszakára? - nyögtem ki, de nagyon megbántam. Zavartan nézett rám. Megköszörülte a torkát.
- Öhm... Nem szeretnék udvariatlan lenni. Meg aztán, holnap iskolába kell mennünk. Ja, és a szüleid...?
- Nem lennél udvariatlan, ugyanis én ajánlottam fel hogy maradj. Nem laksz messze, úgyhogy kicsivel hamarabb felébredünk,és simán elkészülünk indulásig. A szüleim pedig csak holnap jönnek haza. Ha jól tudom. De ha hamarabb hazaérnének, meg tudnám magyarázni a helyzetet, ne aggódj.
- Hát... a szüleid miatt már biztos nem aggódok... Nagyon jól meg tudod magyarázni a dolgokat.
Most én nevettem. Sokan mondták már...
- De a pizsamámért és a fogkefémért viszont haza kell mennem.
- Rendben. Siess vissza! Várlak! Addig, ha nem nagy baj, lefürdök. De nagy a fürdőkádam, szóval ha szeretnéd, együtt is fürödhetünk... természetesen fürdőruhában.
Mosolyogtam.
- Oké. Akkor vegyél fel gyorsan egy fürdőruhát! ...Ha nagyon muszáj.
Nem mondtam semmit, csak a szememet forgattam, ismét.  
Miközben a bikinimet vettem fel, önkéntelenül elmosolyodtam. A bikinim kék színű, amúgy.
Amint a fürdőkádba engedtem a vizet, Jack hátulról átölelt.
- Hmm... Jól áll ez a bikini... - súgta a fülembe.
Amikor a kádam megtelt vízzel,Jack-hez fordultam.
- Zene kell? - kérdeztem.
- Igen. A zene az jó ötlet.
- Oké, akkor hozom a telefonomat. Te addig vedd fel a... a fürdőnadrágodat... - az utóbbi mondatot dadogva mondtam.
Mikor visszaértem, Jack a kádban ült - vagy inkább feküdt. Bekapcsoltam a telefonomon valami albumot, majd én is beültem mellé. Fülig ért a szája. Ismét az ölébe vont, azután megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk. Olyannyira, hogy amikor szétváltunk, zihálva vettem a levegőt. Nagyon romantikus volt. Végigcsókolta a nyakamat is. ...kicsit lejjebb is...
Amikor vége lett az albumnak és a víz is kihűlt, kiszálltunk a kádból és megtörölköztünk. Leengedtem a kádból a vizet, majd fogat mostunk. Jack bent maradt a fürdőszobában felvenni a pizsamáját,. én pedig a szobámban öltöztem fel. Leültem az ágyamra. Kis idő múlva, kilépett a fürdőből.
- Kérsz még valamit inni vagy enni?
- Nem, köszönöm. Egyébként beállítottad az ébresztőt?
- Igen. Háromnegyed hatkor kelünk.
- Rendben, az jó lesz.
Befeküdtem az ágyamba. Jack várt. 
- Én hol alszom?
Kint a kutya mellett. Ma már nem tudom  hányadszorra, de ismét a szememet forgattam.
- Itt, mellettem. Ha megfelel...
Lefeküdt mellém.
- Jó éjt, Annie - suttogta, miután lekapcsoltam az éjjeliszekrényemen lévő lámpát.
- Jó éjt, Jack!
Mikor ezt kimondtam, közelebb férkőzött hozzám, magához ölelt, majd egy utolsó, gyors puszit nyomott az ajkamra.




Sajnálom, de lemerül a notebook-om, ezért most mennem kell.

Köszönöm, a megtekintést: 
                                                 Annie,  the author :*

2. fejezet (folytatás 5.)

Sziasztok!

*

Irodalom órán olvasnunk kellett. Jó volt. Legalábbis nekem... Most ebédszünetünk lesz.

Éppen a folyosó végén a szekrényemnél pakoltam be a táskámba, amikor valaki hirtelen hátulról átölelt a derekamnál, átdobta a hajamat a jobboldali vállam felett, és megcsókolta a nyakamat.

Összerezzentem, bár tudtam hogy Jack az.

- Szia Jack! - mondtam, mikor sikerült megfordulnom a szűk helyen, és a szemébe néztem.

- Szia Annie!

- Hát ez meg mi volt?

Nem válaszolt, csak mosolygott.

- Van kedved velem ebédelni?

- Aha... igen... - ennyit tudtam kinyögni.

Közelebb lépett hozzám. A hátam a szekrényhez szorult. Fölém hajolt, s közben két kezével a két vállam mellett megtámaszkodott. Majd még közelebb hajolt, és lágyan megcsókolta az ajkaimat.

- Remek - felelte, miután hátrébb lépett.

Annyira vigyorgott, hogy kilátszódott hófehér fogsora.

*

Ebédszünet után visszamentünk a suliba. Egyébként, egy étteremben ettünk.

- Szia Annie! Hogy telt az ebédszünet? - érdeklődött Alice, mikor a termünkben ültem és angol órára tanultam. Ő az előbb jött be az ajtón.

- Köszi, jól... Amúgy miért kérdezed? - értetlen fejjel néztem rá.

Nevetett.

- Csak mert nem láttam se Jack-et, se téged az ebédlőben.

Elpirultam. Zavartan bámultam a füzetemet.

- Ó... Ilyen feltűnő volt? - kérdeztem.

- Aha - bólintott. - Na, mesélj!

- Semmi extra. Csak kajáltunk, meg beszélgettünk - mondtam, és valóban csak ennyi történt.

- Oookééé... - nyújtotta el a szót.

Miután becsengettek, betotyogott az angoltanár a terembe, és megkezdődött az óra. Nagyon hosszúnak tűnt. Azt hittem sosem lesz vége. Nem tudom mennyit fogtam fel abból amit a tanár mondott. Valószínűleg nem sokat. A nevére sem emlékszem.

*

Iskola után hazamentem. Egyedül voltam. Anyáék dolgoznak. Pedig jó lett volna beszélgetni valakivel. Na mindegy.

Átöltöztem, majd rendeltem pizzát, mivel nem találtam semmi vacsorának valót. Főzni nem volt kedvem.

Azután, mikor kihozták az extra sajtos-sonkás pizzámat, leültem a tv elé. A Harry Potter-t néztem még el nem fogyott a pizza.

Éppen végeztem a tanulással, amikor csengettek. Fél hét van. Ki lehet az? Gyorsan leszaladtam a lépcsőn. Nem ki. Kik. Alice és Jack álltak velem szemben az ajtóban.

- Szia Annie! - köszönt Alice, aki egy farmernadrágot és egy bézs színű pulóvert viselt.

Jack mosolygott. ...mint mindig.

- Sziasztok - mondtam. - Gyertek be!

A nappaliban ültünk le. A kanapén.

- Amúgy, mi járatban errefelé? - kérdeztem.

- Jack korrepetált fizikából. Most végeztünk. Gondoltam, benézhetnénk hozzád.

Jack ilyen jó fizikából? Hmm... Nekem is elmagyarázhatná!

- Annie?!

Mindketten értetlen arckifejezéssel néztek rám. Hoppá! Kicsit elbambultam. Az utóbbi mondatot hangosan is kimondtam.

- Bocsi! Lemaradtam valamiről?

Immár mindketten nevettek.

- Épp a hétvégi kirándulásról beszéltünk - jött a válasz Jack felől

Remélem tetszett! :) 

A következő bejegyzésem, néhány ember számára túlzott romantikát tartalmazhat, ezt a részletet eltérő betűtípussal jelezni is fogom. Így, ha nem kedveled annyira az ilyen részeket, ne aggódj, mert ha ezt kihagyod, a további cselekmények megértésében nem akadályoz. ;) 

Köszönöm a megtekintésedet: 

                                                      Annie, the author :*