Sziasztok!
*
Irodalom órán olvasnunk kellett. Jó volt. Legalábbis nekem... Most ebédszünetünk lesz.
Éppen a folyosó végén a szekrényemnél pakoltam be a táskámba, amikor valaki hirtelen hátulról átölelt a derekamnál, átdobta a hajamat a jobboldali vállam felett, és megcsókolta a nyakamat.
Összerezzentem, bár tudtam hogy Jack az.
- Szia Jack! - mondtam, mikor sikerült megfordulnom a szűk helyen, és a szemébe néztem.
- Szia Annie!
- Hát ez meg mi volt?
Nem válaszolt, csak mosolygott.
- Van kedved velem ebédelni?
- Aha... igen... - ennyit tudtam kinyögni.
Közelebb lépett hozzám. A hátam a szekrényhez szorult. Fölém hajolt, s közben két kezével a két vállam mellett megtámaszkodott. Majd még közelebb hajolt, és lágyan megcsókolta az ajkaimat.
- Remek - felelte, miután hátrébb lépett.
Annyira vigyorgott, hogy kilátszódott hófehér fogsora.
*
Ebédszünet után visszamentünk a suliba. Egyébként, egy étteremben ettünk.
- Szia Annie! Hogy telt az ebédszünet? - érdeklődött Alice, mikor a termünkben ültem és angol órára tanultam. Ő az előbb jött be az ajtón.
- Köszi, jól... Amúgy miért kérdezed? - értetlen fejjel néztem rá.
Nevetett.
- Csak mert nem láttam se Jack-et, se téged az ebédlőben.
Elpirultam. Zavartan bámultam a füzetemet.
- Ó... Ilyen feltűnő volt? - kérdeztem.
- Aha - bólintott. - Na, mesélj!
- Semmi extra. Csak kajáltunk, meg beszélgettünk - mondtam, és valóban csak ennyi történt.
- Oookééé... - nyújtotta el a szót.
Miután becsengettek, betotyogott az angoltanár a terembe, és megkezdődött az óra. Nagyon hosszúnak tűnt. Azt hittem sosem lesz vége. Nem tudom mennyit fogtam fel abból amit a tanár mondott. Valószínűleg nem sokat. A nevére sem emlékszem.
*
Iskola után hazamentem. Egyedül voltam. Anyáék dolgoznak. Pedig jó lett volna beszélgetni valakivel. Na mindegy.
Átöltöztem, majd rendeltem pizzát, mivel nem találtam semmi vacsorának valót. Főzni nem volt kedvem.
Azután, mikor kihozták az extra sajtos-sonkás pizzámat, leültem a tv elé. A Harry Potter-t néztem még el nem fogyott a pizza.
Éppen végeztem a tanulással, amikor csengettek. Fél hét van. Ki lehet az? Gyorsan leszaladtam a lépcsőn. Nem ki. Kik. Alice és Jack álltak velem szemben az ajtóban.
- Szia Annie! - köszönt Alice, aki egy farmernadrágot és egy bézs színű pulóvert viselt.
Jack mosolygott. ...mint mindig.
- Sziasztok - mondtam. - Gyertek be!
A nappaliban ültünk le. A kanapén.
- Amúgy, mi járatban errefelé? - kérdeztem.
- Jack korrepetált fizikából. Most végeztünk. Gondoltam, benézhetnénk hozzád.
Jack ilyen jó fizikából? Hmm... Nekem is elmagyarázhatná!
- Annie?!
Mindketten értetlen arckifejezéssel néztek rám. Hoppá! Kicsit elbambultam. Az utóbbi mondatot hangosan is kimondtam.
- Bocsi! Lemaradtam valamiről?
Immár mindketten nevettek.
- Épp a hétvégi kirándulásról beszéltünk - jött a válasz Jack felől
Remélem tetszett! :)
A következő bejegyzésem, néhány ember számára túlzott romantikát tartalmazhat, ezt a részletet eltérő betűtípussal jelezni is fogom. Így, ha nem kedveled annyira az ilyen részeket, ne aggódj, mert ha ezt kihagyod, a további cselekmények megértésében nem akadályoz. ;)
Köszönöm a megtekintésedet:
Annie, the author :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése