2016. október 30., vasárnap

2. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!




*

Már este volt mikor kiolvastam a könyvet, amit még születésnapomra kaptam, majd lementem anyához a nappaliba. Éppen tévét nézett. A házimat már pár órával ezelőtt megcsináltam, így hát nyugodtan ültem le mellé a kanapéra. Valami romantikus film ment.
- Tanultál? - kérdezte anya.
Sóhajtottam, majd válaszoltam:
- Igen, anya... Tanultam.
Bólintott.
- Kérsz fagyit? - mosolygott rám.
Nálunk mindig van itthon fagyi.
Visszamosolyogtam.
- Persze hogy kérek!
Már ment is a konyhába.
A pillantásom a tévére esett: a fiú épp megcsókolta a lányt. Erről eszembe jutott az, amikor Jack megcsókolt... Beleborzongtam az emlékébe. Gyorsan az ajkamhoz kaptam. Ekkor anya lépett be a nappaliba, két tál nagyadag fagylalttal a kezében. A kezembe nyomta egy kiskanállal együtt, majd leült mellém. Pár órán keresztül a kanapén ültünk, filmet néztünk, és fagyit ettünk. Egész jó program volt figyelem elterelésre.

*

Este tíz óra volt mikor anya felébresztett, hogy fürödjek le, és menjek aludni a saját ágyamba. Ugyanis a film végénél elaludtam. A kanapén.

*

- Milyen  órád lesz? - kérdeztem Jack-től, az iskolaudvar padján ülve.
- Fizika... Neked? - a fizika még elmegy.
- Irodalom - mondtam, kevesebb lelkesedéssel, mint szerettem volna.
- Sziasztok! - köszönt széles mosollyal az arcán Alice, miközben leült mellénk.
- SZIA! - Jack-kel pont egyszerre mondtuk ki a szót.
Összenéztünk. Alice nevetett.
- Cukik vagytok! - kacsintott ránk, majd összecsapta tenyereit - Nem is zavarok tovább! - ezzel felállt, de mire egy lépést tehetett volna, megszólalt a csengő.
- Te nem... - kezdte Jack.
- ...de a csengő igen - fejeztem be helyette a mondatot.
Egymásra mosolyogtunk, majd bementünk a termeinkbe.



Bocsi... ez most pont az egyik legunalmasabb rész a könyvben! De kitartást! HA lesz időm holnap, írok egy kicsit ide is. Ugyanis, ma írtam a könyvbe egy Halloween-i részletet is. Szerintem eddig egész jó... Remélem, hamarosan - vicces lenne, ha nyár közepén - ide is le tudom írni... :D

Addig is, megköszönöm, ha olvasol:
                                                            Annie, the author :* 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése