Sziasztok!
*
Az utolsó órámnak is vége lett. Huhh, túléltem az első napot!
Az iskolából tartottam kifelé.
- Szia, Annie! Elvigyelek?
Megfordultam, bár tudtam hogy Jack az.
- Szia, Jack... - gondolkodtam. - Aha. Köszi. - mondtam.
Nem sok kedvem volt vele menni, de nem akartam megbántani, és abban sem voltam biztos, hogy haza találnék-e. Meg aztán, beszélni is szerettem volna vele...
- Jack... - kezdem a beszélgetést, amikor elindultunk.
- Igen? - kérdezte, s közben rám nézett.
Gondolkodtam, hogyan is fogalmazzam meg a kérdésemet.
- Mi most járunk? - tettem fel a kérdést, mert nem tudtam jobban megfogalmazni.
Felnevetett.
- Körülbelül egy hónapja ismerkedünk... Jó párszor randiztunk is... Szerintem megpróbálhatnánk...
Elpirultam. A földet bámultam. Zavarban voltam... nagyon. Meg sem tudtam szólalni. ,,Szerintem megpróbálhatnánk"...Hát köszi! Erre most mit mondjak?
- Jack... Nekem... ez... még túl korai...
Halványan elmosolyodott, de láttam rajta a csalódottságot.
- Igazad van...- mondta aztán.
S az ezt követő néhány percben még hazaértünk, nem szóltunk egy szót sem.
Mikor leparkolt, megszólalt:
- Itt vagyunk...
Mit mondjak? Inkább bólintottam.
- Izé... Köszi... - mondtam, közben kiszálltam az autójából.
Kacsintott, és mire észbe kaptam volna, már egyedül álltam a házával szemben
Mára ennyi lenne. Sajnos le fog merülni a notebook-om.
Bocsi hogy rég volt új bejegyzés, de rengeteg dolgom van mostanában. Pályaválasztás, dolgozatok, munka, barátok, írás olvasás, utazások, kirándulások, állatok... ÉS még egy csomó más. Azért igyekszem...
Köszönet:
Annie, the author :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése