2. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!

*

Már este volt mikor kiolvastam a könyvet, amit még születésnapomra kaptam, majd lementem anyához a nappaliba. Éppen tévét nézett. A házimat már pár órával ezelőtt megcsináltam, így hát nyugodtan ültem le mellé a kanapéra. Valami romantikus film ment.
- Tanultál? - kérdezte anya.
Sóhajtottam, majd válaszoltam:
- Igen, anya... Tanultam.
Bólintott.
- Kérsz fagyit? - mosolygott rám.
Nálunk mindig van itthon fagyi.
Visszamosolyogtam.
- Persze hogy kérek!
Már ment is a konyhába.
A pillantásom a tévére esett: a fiú épp megcsókolta a lányt. Erről eszembe jutott az, amikor Jack megcsókolt... Beleborzongtam az emlékébe. Gyorsan az ajkamhoz kaptam. Ekkor anya lépett be a nappaliba, két tál nagyadag fagylalttal a kezében. A kezembe nyomta egy kiskanállal együtt, majd leült mellém. Pár órán keresztül a kanapén ültünk, filmet néztünk, és fagyit ettünk. Egész jó program volt figyelem elterelésre.

*

Este tíz óra volt mikor anya felébresztett, hogy fürödjek le, és menjek aludni a saját ágyamba. Ugyanis a film végénél elaludtam. A kanapén.

*

- Milyen  órád lesz? - kérdeztem Jack-től, az iskolaudvar padján ülve.
- Fizika... Neked? - a fizika még elmegy.
- Irodalom - mondtam, kevesebb lelkesedéssel, mint szerettem volna.
- Sziasztok! - köszönt széles mosollyal az arcán Alice, miközben leült mellénk.
- SZIA! - Jack-kel pont egyszerre mondtuk ki a szót.
Összenéztünk. Alice nevetett.
- Cukik vagytok! - kacsintott ránk, majd összecsapta tenyereit - Nem is zavarok tovább! - ezzel felállt, de mire egy lépést tehetett volna, megszólalt a csengő.
- Te nem... - kezdte Jack.
- ...de a csengő igen - fejeztem be helyette a mondatot.
Egymásra mosolyogtunk, majd bementünk a termeinkbe.



Bocsi... ez most pont az egyik legunalmasabb rész a könyvben! De kitartást! HA lesz időm holnap, írok egy kicsit ide is. Ugyanis, ma írtam a könyvbe egy Halloween-i részletet is. Szerintem eddig egész jó... Remélem, hamarosan - vicces lenne, ha nyár közepén - ide is le tudom írni... :D

Addig is, megköszönöm, ha olvasol:
                                                            Annie, the author :* 

2.fejezet (folytatás 3.)

Sziasztok!

*



Az utolsó órámnak is vége lett. Huhh, túléltem az első napot!
Az iskolából tartottam kifelé.
- Szia, Annie! Elvigyelek?
Megfordultam, bár tudtam hogy Jack az.
- Szia, Jack... - gondolkodtam. - Aha. Köszi. - mondtam.
Nem sok kedvem volt vele menni, de nem akartam megbántani, és abban  sem voltam biztos,  hogy haza találnék-e. Meg aztán, beszélni is szerettem volna vele...

- Jack... - kezdem a  beszélgetést, amikor elindultunk.
- Igen? - kérdezte, s közben rám nézett.
Gondolkodtam, hogyan is fogalmazzam meg a kérdésemet.
- Mi most járunk? - tettem fel a kérdést, mert nem tudtam jobban megfogalmazni.
Felnevetett.
- Körülbelül egy hónapja ismerkedünk... Jó párszor  randiztunk is... Szerintem megpróbálhatnánk...
Elpirultam. A földet bámultam. Zavarban voltam... nagyon. Meg sem tudtam szólalni. ,,Szerintem megpróbálhatnánk"...Hát köszi! Erre most mit mondjak?
- Jack... Nekem... ez... még túl korai...
Halványan elmosolyodott, de láttam rajta a csalódottságot.
- Igazad van...- mondta aztán.
S az  ezt követő néhány percben még hazaértünk, nem szóltunk egy szót sem.
Mikor leparkolt, megszólalt:
- Itt vagyunk...
Mit mondjak? Inkább bólintottam.
- Izé... Köszi... - mondtam, közben kiszálltam az autójából.
Kacsintott, és mire észbe kaptam volna, már egyedül álltam a házával szemben




Mára ennyi lenne. Sajnos le fog merülni a notebook-om. 
Bocsi hogy rég volt új bejegyzés, de rengeteg dolgom van mostanában. Pályaválasztás, dolgozatok, munka, barátok, írás olvasás, utazások, kirándulások, állatok... ÉS még egy csomó más. Azért igyekszem...

Köszönet:
                  Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 2.)

Sziasztok! 



*

Amikor beértünk - Jack kocsijának köszönhetően, meglehetősen gyorsan - az iskolába, mindenki minket nézett. Sokan köszöntek nekünk a tantermünkhöz vezető folyosón. Jack bizonyára elég népszerű. Mikor beléptünk a terembe, egy kétszemélyes padra mutatott.
- Ott lesz a helyed, ha szeretnéd,  rendben? - kérdezte, majd kissé zavarba jött. A teremben lévők, mind minket néztek. - Na jó, ez így elég béna volt... Szeretnél mellettem ülni? - mosolygott.
- Aha - vágtam rá, bár kicsit én is zavarban voltam.
Leültünk a helyünkre. Egy barna hajú srác lépett be az ajtón, majd intett egyet Jack felé. Jack visszaintett. 
- Sziasztok! - köszönt a fiú, mire a padunkhoz ért.
- Szia! - köszöntem.
- Heló! - köszönt Jack, és kezet fogott vele.
- Jack barátnője? - kérdezett kedves mosollyal az arcán.
Jack-re pillantottam, és elpirultam.
- Olyasmi... - vigyorgott, közben megsimogatta a hátamat, és oldalról fél karjával átölelt.
- Grat' tesó! Szép kislány! - mondta erre a barna hajú, és Jack vállába bokszolt.
Ilyen béna szöveget még nem hallottam!
- Annie vagyok - szólaltam meg.
- Daniel - mondta.
Becsöngettek Mindenki a helyére ült.
 Jack valahogy a suliban annyira... más. A haverja, Daniel meg olyan béna...

Az osztályfőnök elég jó fej. Fiatal. Nő. Kedves. Vele volt az első óránk.
Rendben volt az óra... Csak egy bajom volt: kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert Jack végig a combomat simogatta, vagy éppen a kezemet fogta, amivel az egész osztály figyelmét - még a tanárét is - magunkra vonta. Ráadásul, gyakorlatilag letapizott!
Mikor kicsöngettek, Jack elment a haverjaival. Egyedül maradtam. A következő órám: kémia. Úgy döntöttem, kimegyek az udvarra. 
- Szia! Jack barátnője, igaz?
Úgy látszik, ehhez hozzá kell szoknom.
A női hang irányába fordultam. Egy csinos, hosszú, hullámos, szőke hajú lány állt előttem.
- Szia... Igen... - nyújtottam el a szót, bizonytalanul.
- Alice vagyok - mosolygott. - Jack egyik jó barátja.
- Annie... az én nevem Annie - mosolyogtam vissza.
- Gyere! Sétáljunk egyet! - mondta. 
Bólintottam.
- Egyébként, honnan jöttél? - kérdezte.
- Párizsból - feleltem.
Meglepődött. Elkerekedett, kék szemeivel nézett rám. De egyelőre nem mondott semmit.
- Amúgy egy osztályba járunk, igaz? - kérdeztem.
- Igen - biccentett a fejével. - Egyébként, honnan ismered Jack-et?
- Szomszédok vagyunk - feleltem, miközben kikerültem egy csoport fiút.
Az egyik füttyentett mikor elmentem mellette. Megráztam a fejem, miközben visszafordultam Alice-hez.
- Értem - mondta. - Most már vissza kellene mennünk. Mindjárt becsengetnek. Neked mi a következő órád?
- Kémia. Neked?
- Töri - húzta a száját.
Én szeretem a történelmet. Ötödik óta ötös vagyok belőle.

Jack-kel ez az óránk is közös volt, így megmutatta merre van a kémiaterem. Ő lett a tanulópárom. 
Kicsit szigorú a tanár, de egyébként jó volt.



Mára ennyi. Remélem tetszik a történet. :) Ha igen, írd meg nyugodtan! ;) 
Fontos tudni, hogy Annie személye nem egyenlő velem. Persze, egy csomó mindenben hasonlítunk, de rengeteg dologban különbözünk is.

Köszönöm a megtekintést: 

                                        Annie, the author :*