Sziasztok!
Ma épp van egy kis időm az írásra is... Szóval, vágjunk is bele! :)
Bementünk az igazgatóiba.
- Jó napot kívánok! - köszöntünk, szinte egyszerre Jack-kel, az igazgatónak vélt barna hajú, harmincas éveinél járó nőnek.
Ez kicsit úgy hatott, mint amikor az óvodások belépnek valahová, és egyszerre köszönnek. Na, jó! Azért, mi nem beszéltünk olyan lassan...
- Jó napot... - köszönt a nő, miközben furcsán méregetett engem és Jack-et.
Nem értettem, miért...
Ó... a kezünk... Még mindig szorosan fogta a kezem. Rápillantottam, mire Ő csak mosolygott, de esze ágában sem volt elengedni.
- Annie Sweets vagyok, és a gimnáziumba szeretnék beiratkozni. - mondtam határozottan, a nő szemébe nézve.
- Rendben, Miss Sweets, Mr. Greenwood, foglaljanak helyet! - leültünk a szemközti székekre. - Kiara Shell vagyok, a farmville-i gimnázium igazgatója. Adok egy jelentkezési lapot, kérem töltse ki, most.
Odaadta a papírt, meg egy tollat. Amíg én töltögettem, Jack le sem vette a szemét az adatokról. A kezemet is csak addig engedte el, míg írtam. Mikor végeztem, átadtam Kiara-nak.
- Köszönöm. A megadott e-mail címre, majd küldünk néhány dolgot, tudnivalót.
- Rendben. Viszont látásra! - köszöntem el
- Viszlát! - mondta, Jack.
- Viszont látásra! - ezzel elköszönt az igazgató nő is.
Az egész hetet Jack-kel töltöttem.
Szombaton hazajöttek a szüleim. Szinte egyből rohantak a szobájukba aludni. Még kora reggel volt, így nem akartam átmenni Jack-hez. Nem mintha eddig csak úgy átmentem volna...
Kopogtak. Hát persze, hogy Ő az.
- Nem voltam biztos benne, hogy már ébren vagy... - mondta, s közben megnézte, mi van rajtam.
Egy hosszú fekete pólót, és egy mini rövidnadrágot viseltem. A rövidnadrág nem látszódott ki a póló alól.
Bólintottam.
- A szüleim nemrég értek haza. Bejössz?
- Nem, köszönöm... Igazából téged szerettelek volna áthívni magamhoz.
- E...Engem? - kérdeztem, bután.
Nevetett.
- Igen, téged.
Rámosolyogtam.
*
Amikor beléptem Jack házába, furcsa, finom illat fogadott.
- Mi ez az illat? - szimatoltam a levegőt, mint egy éhes kiskutya.
- Gyere! - vezetett a konyha felé.
Ott, az asztalon, egy gyümölcs torta fogadott.
- Ezt te sütötted?
- Anyám kiskoromban megtanított néhány receptet.
Az asztal mellé lépett, és kihúzta nekem az egyik széket. Bólintottam egyet, majd leültem. Ő egy kést, és két tányért vett elő, vágott mindkettőnknek egy-egy szeletet. Nagyon finom volt. Meglepett ezzel.
Mikor lenyeltem az utolsó falatot is, megszólaltam:
- Köszönöm. Ez nagyon finom volt! Nem is tudtam, hogy ilyen jól sütsz!
Ő is megette a tortáját.
- Örülök, hogy ízlett! - mosolygott kedvesen. - Ha gondolod, elmehetnénk valahova, ma is... - tette hozzá rövidesen.
- Rendben. Mikor?
- Akár most. Csak előbb szólj a szüleidnek!
Bólintottam egyet, miközben felálltam.
Végre, tudtam egy kicsit hosszabb bejegyzést írni, mint általában szoktam! :)
Köszönöm, hogy szántál rám egy kis időt, és elolvastad! Hálás lennék, ha máskor is olvasgatnád a blogomat. ;)
Annie, the author :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése