Sajnálom!

Sajnálattal közlöm veletek, hogy a blog egy ideig személyes okok miatt SZÜNETEL! Ez eltarthat egy ideig. Talán csak napokig vagy hetekig, talán több hónapig nem lesz új bejegyzés. 

Azért néha nézzetek be, ha kíváncsiak vagytok a történet folytatására.

Köszönöm türelmeteket: Annie, the author ❤ 😘

4. fejezet (folytatás 5.)

Sziasztok! 

*

- Mi bajod volt tegnap? - kérdezte Jack.

Reggel volt, álmos voltam, Jack pedig mellettem feküdt az ágyamon.

- Bocs. Kicsit túlreagáltam... De azért az nem esett túl jól, hogy csak azért jöttél oda hozzám, mert Christiannel beszélgettem. Meg ahogyan bántál vele...

- Figyelj, én is sajnálom, hogy bunkó voltam, de ha ez egy kicsit is javít a helyzetemen: talán azért viselkedtem úgy, ahogy, mert egy egészen kicsikét féltékeny voltam...

Amint ezt mondta, közelebb bújt hozzám, és átölelt. Megcsókolt. Nem volt valami hosszú, mert én elhúzódtam. Egyrészt azért, mert még nem jutottam el a fürdőszobáig, hogy fogat moshassak, másrészt, mert helytelennek éreztem, és egy kicsit bűntudatom volt a tegnapi ,,majdnemcsóktól".

- Oké, egyetértek. Előbb mosd meg a fogad! Utána folytatjuk... - nevetett fel.

De én egyáltalán nem akartam folytatni. Sokkal inkább szerettem volna egy másik fiú derekát átkarolva motorozni... Ettől a gondolattól a bűntudatom egyáltalán nem csillapodott. Sőt, olyannyira felerősödött, hogy szinte már fizikai fájdalmat okozott Jack közelében maradnom. Undorodtam önmagamtól. Nem éreztem helyesnek, hogy miközben Jackkel járok, egy másik fiúról álmodozom, ahogyan azt sem, hogy titkolózom előtte. Ez az egész olyan bonyolult!

Mindenesetre, egyelőre megelégedtem annyival, hogy fogmosás közben egyedül lehettem. De ez az egyedüllét fogmosással arcnézegetéssel, meg hasonlókkal együtt is, mindössze tíz percig tartott. Menekülni akartam a házból. Amilyen gyorsan csak lehetett. De miért én mennék el a saját házunkból? Éppen ezért, úgy döntöttem: egy utolsó, kegyes hazugság nem árt, míg összeszedem a gondolataimat, és eldöntöm, mit is szeretnék valójában. Úgy terveztem, megmondom Jacknek, hogy rosszul vagyok, és egy kicsit pihenni szeretnék, egyedül. Meg, hogy majd később elmegyek az orvoshoz. Ám, a fürdőszobából kilépve meglepve tapasztaltam, hogy Jack telefonon keresztül veszekedik valakivel. A mondatokból ítélve, a szüleivel.

- Annievel akartam lenni! Kicsit kettesben...

Majd néhány pillanat múlva:

- Majd találkozok veletek is! Nincs semmi bajom! Igen! Mondom! Jól vagyok! Csak... Értsétek meg, hogy vele akarok lenni!

Ez utóbbi mondatot még néhányszor megismételte, majd dühösen kinyomta a telefont, miközben hallottam, hogy a vonal végén kiabálnak.

Tartsatok velem továbbra is, hiszen legközelebb az ötödik fejezettel jövök!

Örömmel írta nektek: Annie, the author 😘

4. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!

Leültem egy padra, és csak ekkor jöttem rá arra, hogy nem vagyok egyedül. Megpillantottam egy fekete motort. Olyan volt, mint amilyenre mindig is vágytam. Mert igen: kiskorom óta szeretnék egy motort. Egy ilyen hatalmas, gyors és minden bizonnyal a legmenőbb járgányt. Közelebb mentem hozzá, és alaposan szemügyre vettem. Végigsimítottam teljes felületét. Körbejártam, lehajoltam, letérdeltem hozzá. Minden szögből megvizsgáltam. Szakértő szemmel.
- Hát, nem mentél a hercegeddel?
Összerezzentem a mély, gúnyos hang hallatán. Megfordultam. Christian állt velem szemben, karba tett kézzel. Most vettem csak észre, mennyivel magasabb nálam.
- Jack nem a hercegem, először. Másodszor: nem sok közöd van hozzá, mit csinálok. Harmadszor: nincs jó kedvem, szóval most ne piszkálj!
- Erre inkább nem mondanék semmit, mert piszkálásnak vennéd...
- Helyes. Kezdelek megkedvelni. Jack most mondaná a hülyeségeit, aztán megpróbálna javítani a kedvemen...
- Meg sem kérdezem, hogyan...
Mosolyogtam, pedig a srác nem tűnt barátságosnak, első ránézésre... Azonban a szeme elárulta.
- Leülünk? - kérdeztem.
Gondolkozott.
- ...Van söröm - tettem hozzá.
- Hol is az a pad? - vigyorgott.
Nevettem, és egy kicsit ő is velem együtt.
- Meggyes sör...? - fintorgott.
- A simát nem szeretem. Hülye íze van.
- Ezzel nem értek egyet...
- A meggyes nem jó?
- Jobb, mint a semmi - biccentett.
Erre, csak egy szemforgatással feleltem.
Kibontottam az italt, majd felé nyújtottam.
- Előbb igyál te!
Ez nála annyit tesz: hölgyeké az elsőbbség.
Tehát, jól meghúztam.
Füttyentett.
- Ejha! Te aztán szomjas vagy!
Mosolyogva - talán kissé nevetve - adtam át a dobozt.
Minden zokszó nélkül ivott utánam. Még csak nem is ismerjük egymást... Na, jó. Lehet, hogy igazából meg sem lepődtem ezen, mivel már nem vagyok kislány...
- Hm... Nem is olyan rossz. Sőt, így, hogy teleköpködted, egész tűrhető.
- Mi? Én nem is köptem bele!
- Dehogynem! Amikor nevettél. De, tudod, van jobb módja is annak, hogy...
A kiürült sörösdobozt maga mellé helyezte a padon, majd közelebb húzódott hozzám.
- Igen...? - suttogtam.
Ajkaink mindössze néhány centiméternyire voltak egymástól. Ekkor elhúzódtam.
- Én...
- Sajnálom, Christian... Nekem barátom van - szakítottam félbe, ezzel az elég egyértelmű ténnyel, amellyel mindketten tisztában vagyunk.
- Tudom. Megértem. Én sajnálom... Nekem... Izé, most mennem kéne.
- Nekem is... Akkor szia! - az utóbbit már csak úgy, az orrom alatt motyogtam.
El sem köszönt, sietve távozott. Én meg ott maradtam egyedül. De mégis hol? Még azt sem tudtam, hol vagyok. Több park is van a városban, de tér, szerintem csak ez az egy. Csak bóklásztam utcáról utcára. Egyszer végre egy ismerős útra leltem. Onnantól már könnyen hazataláltam. Már hajnali egy volt, amikor beléptem a házba.


Köszönöm, hogy benéztél:
                                           Annie, the author :*

4. fejezet (folytatás 3.)

Sziasztok!

Christian félrenyelte a sörét. Jack valószínűleg hasonló reakcióra számított, ugyanis lesajnáló, elégedett arckifejezést vágott, miközben ránézett. Mintha a tekintete azt sugallná: Hah, ezt a csatát én nyertem, lúzer!
Erre, magam sem értem miért, de ezt feleltem:
- Rám ne számíts! Most is csak azért jöttél ide hozzám, mert egy pasival beszélgettem.
Mindenki meglepődve meredt rám. Talán nem kéne ilyen durvának lennem vele...
- Tessék...? - kérdezte Jack, az arcomba hajolva, mintha nem hallotta volna tisztán a szavaimat.
- Jól hallottad! És mássz ki a képemből! Idegesít!
Távolabb húzódott.
- És... Mégis hogyan jutsz haza?
Szemöldöke dús, szőke haját súrolta.
- Majd megoldom valahogy... Csak... Hagyj!! Egy kicsit hagyj békén!
- Most meg mi bajod van?
- Semmi. Majd beszélünk. Most menj abba az idióta házibuliba! - tört ki belőlem.
 Talán kicsit túlreagáltam, de akkor már mindegy volt. Nem vonhattam vissza.
Most vettem csak észre, hogy Christian régen átment egy másik terembe. A játékterembe, ahogy láttam.
- Igazad van; ezt holnap megbeszéljük. Menjünk, Paul!
Búcsúzóul nyomott egy csókot az arcomra.
Rossz kedve lett. Miattam. Eltaszítottam magamtól. Figyeltem, amint Jack, Alice és a banda kilépett az épületből. Remek. Tényleg nem tudom, miképp jutok haza...
- Adhatok valamit?
A pultos srácon látszott, hogy valamit hallott a történtekből. Az arckifejezése elárulta.
- Egy doboz gyümölcsössört.
- Meggyeset, citromosat, vagy grapefruitosat szeretnél?
- Meggyeset kérek.
Bólintott, aztán kivette a hűtőből. Kifizettem, közben láttam, hogy Christian épp távozik. Vártam néhány percet, majd én is kimentem. Az egyik utcán egy motoros ment. Nem is tudom miért, de abba az irányba haladtam tovább. Csak sétáltam a lámpákkal kivilágított, sötét utcán, végül egy térre értem. A zöld sövény szorosan körülvette, a környezeténél sokkal világosabb, barátságosabb, romantikusabb parkra emlékeztető teret. Közepén egy szökőkút fénylett. Csodálatos, gyönyörűséges látványt nyújtott, amint a színpompás virágokkal  körülölelt víz felszínén tükröződtek a fények.


Köszönöm a megtekintést:
                                           Annie, the author

4. fejezet (folytatás 2.)

Sziasztok!

 

 

 

 

- Hé, Jack! - kiáltott egy srác az ajtóból, akit még egy csomóan vettek körül.

- Mi az, Paul?

Jack lazán fordult feléjük. És, bár most haragudtam rá, ezt a mozdulatát kifejezetten szexinek találtam. Különösképp, csábító félmosolyát. 

- Egy házibuliba megyünk. Velünk tartasz? - kérdezte, immár Jackkel szemben állva.

- Még szép, hogy megyünk! - vágta rá, a ,,megyünk" szót alaposan kiemelve.

Christian csendes szemlélője volt az eseményeknek. - Feltéve, ha van egy szoba, ahol majd kettesben lehetek egy kicsit a hercegnőmmel... - tette hozzá.

 

 

Hát, sajnos ez most ilyen rövidre sikeredett, ugyanis fogalmam sincs miért, de nem engedelmeskedik a notebookom, akit mellesleg Daemon-nak hívnak és lila... Jó, azért ez így elég furán hangzik... 😄

 

Köszönöm, hogy elolvastad: Annie, the author :*

4. fejezet

Sziasztok!

Egy srác lépett be a terembe. Tekintete szinte egyből megakadt rajtam. Amint szemeimet végigfuttattam rajta felfedeztem, mennyire jól néz ki: fekete bőrdzsekijének cipzárját nem húzta fel. Alatta fehér pólót viselt, melyen valami felirat meg logó is volt. Farmere sötét színű, kissé koptatott. Fekete cipőt viselt, ám amint jobban megfigyelhettem volna, pillantásom az arcára tévedt: dús, fekete haj, nem túl hosszú, de nem is rövid, inkább középhosszú. Fiúknál. Szemszínét ilyen távolságból nem tudtam megállapítani. Kicsit sötétebb volt a bőrszíne, mint Jacké. Most vettem csak észre, hogy valamiféle nyakláncot visel. És a farmerja oldaláról is lelógott egy vastagabb lánc.
Észrevette, hogy bámulom - talán korábban is -, beletúrt a hajába, alig észrevehetően - csupán egy pillanatra - elmosolyodott, majd elindult felém. Te jó ég! Tényleg felém közeledett! Segítségkérően fordultam Alice irányába, ám ő döbbent arckifejezéssel felállt, majd sietősen távozott. Azt hiszem, Jack irányába. Mikor a srác letelepedett a mellettem lévő székre, amin az előbb Alice ült, teljesen ledermedtem. Szemszíne ilyen közelségből már tisztán kivehető: barna volt. És gyönyörű. Úgy csillogott, amint mélyen a szemembe nézett, akárcsak hollófekete haja. A pultos már ugrott is, hogy kiszolgálja:
- Mit adhatok? - kérdezte.
A fiú oda sem nézett - ugyanis még mindig engem bámult -, úgy felelt:
- Egy doboz sört... - mormogta.
Hűha! Lehet, hogy mégsem fiú?! A hangja inkább férfias volt, mint kisfiús... Főleg Jackéhez képest... Mi van velem? Egyáltalán miért hasonlítom ezt az idegent - ezt a meglepően férfias, sármos idegent - az én Jackemhez?
- Az itteni gimibe jársz...?
A mély férfihang irányába kaptam a fejem. Az idegen megszólított... Legalábbis, majdnem. A megszólítás elmaradt.
- I...Igen... - fordultam felé bátortalanul.
- Hát, úgy tűnik, hétfőtől én is.
Kortyolt egyet a söréből.
- Christian - nyújtotta felém a kezét.
- Annie - fogadtam.
 A tenyere hatalmas! És... és elbambultam. Teljesen. Csak meredten bámultan nagy barna szemeibe, miközben még mindig a kezét szorítottam.
- Khmm! - hangosan megköszörülte a torkát. - Most már elengedhetsz... Nem, minta engem zavarna, de talán annak a szőke srácnak, aki felénk tart, nincs épp jó kedve...
- Ó!
Az arcom vérvörössé vált, és a másodperc töredéke alatt kaptam el a kezem. Nem mertem oldalra nézni, bár felesleges is lett volna, hiszen már tudtam, hogy Jack mellettem áll.
- Ez meg kicsoda? - kérdezte nem túl barátságosan.
- Christian...
- Annie? - Jack nem hagyta, hogy Christian befejezze a mondatát. - Honnan ismered?
- Én nem... Nem is ismerem...
A fiúk szigorú tekintettel méregették egymást.
- Most találkoztunk. Ma költöztünk a városba. Motorozás közben megszomjaztam, így benéztem ide.
- Nem kértem, hogy meséld el a napod!
Jack alaposan félreértette az előző helyzetet. Sütött róla, hogy féltékeny.
- Bocs, haver! Nem tudtam, hogy a környéken ilyen agresszívak a srácok...!
- Szerintem a féltékeny pasik mindenhol agresszívek... - helyesbítettem.
Bár ne tettem volna! Mindketten úgy meredtek rám... Azokat az arckifejezéseket nem verem ki egyhamar a fejemből.


És... ismét egy kis zeneajánló: Christian bevonulásánál épp Jamie Campbell Bower-től hallgattam a Heartbreaker-t, szóval most ezt ajánlom. Szerintem a dallama beleillik a jelenetbe. Még ha a dalszövege nem is... 😊



Köszönöm a megtekintést:
                                             Annie, the author 💗😘

3. fejezet (folytatás 6.)

Sziasztok!

 

 

 

Alice egyszer valóban említette.

- Igen...?!

Mosolygott. Arra gondoltam: mi lenne, ha elmennénk ma? Azt hallottam, hogy lesz valami buliféle...

- Oké! Benne vagyok! - mondtam kicsit határozottabban, mint éreztem.

- Rendben, akkor kilencre érted jövök.

- Várlak - feleltem, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára.

Még egy utolsó mosolyt villantott felém, majd felállt a padról. Intett a kezével, majd néhány pillanat múlva becsukódott egy ajtó, és nem volt sehol.

Ez az elő bulim, hogy őszinte legyek. Kicsit izgulok. Bár néhány házibuliban már voltam korábban is, de az nem ugyanaz. Mit vegyek fel...?!

 

*

 

- Szerintem ez a piros ruha tökéletes lesz neked! - vett elő a szekrényemből egy válpántos ruhát, Alice.

A ruha felső része csípőig, egy ívben csipkés volt. Egy fekete magassarkút választottam hozzá. Egyébként, Alice is velünk jött.

Miután mindkettőnket kisminkelt, hamarosan megérkezett Jack is.

Jack megint figyelmes volt: hozott nekem egy szál vörös rózsát.

 

*

 

A szórakozóhely meglehetősen nagy volt. Szerintem... Jack állítása szerint: kicsi. A zene nagyon hangos, de ezt nem bántam. Rengeteg ismerős és ismeretlen fiatal táncolt, ivott és evett az épületben. Egyéb dolgokat is láttam, amiket inkább nem részleteznék... Mindenesetre, mi Aliceszel a pult melletti székeken foglaltunk helyet. Jack odament köszönni az ismerőseinek.

 

 

 

Hű, szóval... A HARMADIK FEJEZETET IS ,,KIVÉGEZTÜK"!! Remélem élvezitek a történetem olvasását! ☺

 

 

Remélem, minél több embernek okozhatok örömet az írásommal:

                                                                                                     Annie, the author  😘 💗

3. fejezet (folytatás 5.)

Sziasztok!

 

 

*

 

Két nappal később már kiirtották a csótányokat az iskolából, és ismét mennünk kellett. Nem tudtam, Jack mit tett, vagy készült tenni Daniellel. Minden esetre, igyekszem majd elkerülni. Mármint Danielt. Jackben megbízok... Újból. Ez a kis vita jobban összehozott bennünket.

Az iskolában büdös szag, a rovarirtó szaga terjengett. Hiába volt nyitva minden ajtó és ablak.

Daniel ma nem jött be... Remek. Ezek szerint, Jack beszélt vele. Remélem, azért nem lett komoly baja!

- Jack, Daniel...? - kérdeztem a második óra utáni szünetben.

Felvonta a szemöldökét.

Helyesbítettem:

- Mármint, mit mondtál neki? Ugye nem...?

Ezen elmosolyodott.

- Nem, nem bántottam. El kellett mennie orvoshoz, mert focizás közben lesérült.

Ez az információ teljesen ledöbbentett.

- Focizik?

- Igen. És néha én is - kacsintott.

Mi a...?

Kicsit elnyílt a szám. Pillanatok alatt reagált: először odapillantott, majd rövidesen megcsókolt. Hűha! Hogy én még mennyi mindent nem tudok róla?!

- Miért beszélsz ilyen keveset magadról?

- Hát, tudod: te sem vagy valami bőbeszédű! - vágott vissza.

- Igaz... De, most komolyan!

- Na, jó. Kérdezz!

- Van még valamilyen titkos hobbid?

- Néha filmet nézek, olvasok, vagy focizok. Ritkán számítógépezek. Emellett, mint tudod: szoktam lovagolni is.

Bólintottam. A mozdulattal egyidőben megszólalt a csengő.

 

*

 

- Mi a program mára? - kérdeztem Jacktől, amint a házunk előtti padon ücsörögtünk.

- Különleges dolgot szerveztem mára tekintve, hogy péntek van...

- Igen? Mit? - érdeklődtem kíváncsian.

- Van egy kisebb szórakozóhely a városban - magyarázta. -  Gondolom már hallottál róla...

 

 

Köszönöm a megtekintést: Annie 

3. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!

 

 

 

MEGCSÓKOLT!!! Én pedig nem löktem el, nem vetettem véget a csóknak. Ó, dehogyis! Inkább még közelebb húztam magamhoz - ha ez egyáltalán lehetséges -, majd visszacsókoltam. Hoppá! Elszabadultak az érzelmek, melyeknek immár senki nem képes parancsolni.

 

*

 

Reggel, amikor felébredtem, már egyedül voltam, és csak abban reménykedtem, senki nem látta, hogy Jackkel voltam. Őszintén reméltem, hogy sem apával, sem anyával nem futott össze. Annál is inkább, hogy csak a fehérneműm volt rajtam. Amint a ruháimat szedtem össze, és mentem fel a fürdőszobámba, eszembe jutott, mi történt tegnap este. Na, meg éjszaka... Megtörtént. Bár, nem így képzeltem el az el az első alkalmat, azért nem csalódtam. Egészen kellemes volt. Szenvedélyes. Forró. Az érintések, a csókok... A francba! Nem ez volt a terv! Véget kellett volna vetnem a kapcsolatunknak, mielőtt elkezdődik! Biztosan nagyon szeretem, ha gyenge voltam az elutasításához... Ma mindenképp beszélnem kell vele. Ismét.

 

*

 

Ott álltam háza előtt, és azon gondolkodtam, mit mondhatnék neki. Mikor - fogjuk rá - sikerült végiggondolnom, mit szeretnék megbeszélni vele, felmentem az ajtóhoz vezető lépcsőn, és határozott mozdulattal nyomtam meg a csengőt. Néhány másodperc múlva, kinyílt az ajtó: Jack állt előttem. Haja összeborzolva, pólója kifordítva, melegítő alsója csípőig leeresztve lógott.

- Szia... - motyogta álmos hangon.

- Szia - elpirultam, mert az éjszaka képei peregtek le előttem, mikor nagy kék szemeibe néztem. Eszembe jutott selymes, puha, szőke haja tapintása. Kinyitotta nekem az ajtót. Mikor elmentem mellette, fél kézzel megdörgölte a szemét.

- Jack... - kezdtem, immár a kanapén ülve.

- Tudom... Tudom, hogy beszélnünk kell.

Leült mellém gondosan ügyelve arra, hogy elegendő távolság legyen köztünk.

- Elmondanád, mi van közted és Heily között? - haraptam be az alsó ajkam.

Jack pillantása egyből oda esett.

- Nézd, Annie! Heilyvel már elég régóta ismerük egymást. Egy ideig jártunk, de nagyon megbántott. Csalódtam benne. Körülbelül fél éve megegyeztünk, hogy barátok leszünk. Azóta néha átmegyek hozzá. Jó vele beszélgetni, hülyéskedni, de semmi több!

- Értem...

- Annie, én téged szeretlek! Igazán szeretlek! És nem szeretnélek elveszíteni egy féltékeny barom miatt! - látszott rajta, hogy valóban aggódott.

Közelebb húzódott hozzám. Gyengéden két tenyere közé fogta az arcomat, úgy szólalt meg, lágy hangon suttogva:

- És ami tegnap történt... Remélem, nem bántad meg. Mert én egyetlen pillanatát sem bánom! Olyan gyönyörű vagy!

Ez utóbbin csaknem felnevettem, ám amikor ajkát az enyémre tapasztotta, már nem volt lehetőségem. Végre tisztáztuk a múltat, és ettől ismét megkönnyebbültem.

 

Na, jó. Most ajánlanék egy szerintem tök jó zenét.Talán ti is ismeritek. Ez a Nightly-tól a Talk to me. Imádom a Nightly-t!!

 

 

Köszi a megtekintést: Annie, the author :*  

3. fejezet (folytatás 3.)

Sziasztok!

- Tessék? - elkerekedett szemekkel bámult az arcomba.

- Jól hallottad! Válassz! - már kezdett feldühíteni. - Nem vagyok hajlandó osztozni rajtad!

- Annie, félreértesz!

- Ez félreérthetetlen! ...Szóval?

- Ne csináld ezt, kérlek!

Eröltetetten felnevettem.

- Én ne csináljam ezt?! Jó, rendben! Úgy veszem, hogy már döntöttél! Sőt, nem is kellett döntened! Megkönnyítem a dolgodat! Szakítok!

- Annie, ne csináld már! Ezt nem mondhatod komolyan! Feladnád a barátságunkat egy ilyen apróságért?!

- Kérlek, most menj el! - könnyek gyűltek a szemeimben, és elcsuklott a hangom.

De nem! Jack nem ment el! Megölelt. Aztán maga felé fordított és megcsókolt...

Ígérem, amint tudom, folytatom. Csak most... Egy kicsit zűrös... Minden...

Köszönöm a megtekintést: Annie, the author

3. fejezet (folytatás 2.)

Sziasztok!

Huhh, borzasztóan sajnálom, hogy sokáig nem voltam... 😓😡😩😨
Amint tudom, bepótolom. Ígérem. 



*

Megérkeztünk. Kaptunk egy kis pihenőt a városnézés előtt. Addig kipakoltunk a szállodában. Alice-szel és Jessica-val egy szobában voltunk. Jessica később elment enni.
Itt az alkalom.
- Alice?
- Igen? - mosolygott.
- Mit tudsz Heily-ről és Jack-ről?
Egyből lehervadt a mosolya, amint felfogta a szavaimat. Levegőért kapott és kissé nyitva maradt a szája. Zavartan bámulta a takaróját. Ide-oda tekintgetett. Erősen gondolkodott. Mindketten az ágyán ültünk.
- Daniel említette? - nézett fel hirtelen, immár csukott szájjal.
Bólintottam, mire hosszan, hangosan felsóhajtott.
- Daniel szemét! Nem kell vele foglalkozni! Csak meg akar szerezni magának! - fakadt ki hirtelen. - Mindig csak keveri a...
- Alice! - vágtam a szavába. - Igaz, vagy sem?
- Ezt Jack-kel kéne megbeszélned...
- Amint lesz rá alkalmam, vele is beszélni fogok. De kérlek, segíts egy kicsit! Megpróbálnád felidézni, ami történt?! Nem tudom, hogy Daniel teljes egészében az igazat mondta e... Nem akarok Daniel hazugságai miatt szakítani Jack-kel... - húztam el a számat.
- Ha ezzel segítek... - sóhajtott.
Elmesélte, mi történt. Nagyjából egyezett azzal a történettel, amit Daniel mesélt. Alice néhány apró részlettel kiegészítette. Sürgősen beszélnem kell Jack-kel! Nagyon szeretem, de ha még mindig találkozgat Heily-vel... Ennek így semmi értelme!

*

Hétfőn hazaértünk. Kellemes hétvége... ...Lett volna, ha nem a ,,szerelmi életemen" agyaltam volna egyfolytában. Mázli, hogy egész héten nem kell bemenni a suliba, mert állítólag megszállták a csótányok és még mindig az irtásukkal vannak elfoglalva.
Ma kénytelen leszek átmenni Jack-hez... Amint ezt gondoltam, csengettek. Asszem hamarabb beszélünk, mint gondoltam.
- Szia, Annie... - megfejthetetlen arckifejezéssel bámult rám.
- Szia...
Na, jó! Most muszáj lesz elkezdenem...
- Bocsi azért, amit Daniel mondott...! Össze-vissza beszélt! Vagyis... Nem teljesen... De azt nem tudhatta, mit éreztem akkor! Ahogyan azt sem, később miért találkozgattunk... - magyarázkodott.
Köszi! Most legalább nem kell azon aggódnom, hogy hozom fel a témát.
- Gyere be! Inkább a kanapén beszéljük meg!
Csak én voltam itthon - mint általában -, ezért nyugodtan hívtam be. Tudtam, senki nem fog megzavarni minket.
- Mesélj! - parancsoltam, amint elhelyezkedtünk.
Rózsaszín pír futotta be az arcát. Meglehetősen zavarban volt.
- Mire vagy kíváncsi?
- Egyetlen dologra... - láthatóan megkönnyebbült. - Heily vagy én? - kérdeztem határozottan. ...Ha egyáltalán lehetséges határozottan kérdezni.



Remélem tetszett ez az izgalmas részlet. A következő alkalommal egy akkora fordulatra számíthattok... 
Na, de nem is fejezem be az előző mondatomat. Ha érdekel, nyisd ki a szemedet, mert bármikor felkerülhet a folytatás! 😏

Remélem jól telik a szüneted!

Köszönöm, hogy itt voltál:
                                                 Annie :*

3. fejezet

Sziasztok!

A kirándulás... Na igen, végül elmehettem. Bár Jack nem volt ott, szóval nem is volt sok kedvem az egészhez. Egy olyan városba mentünk, ami néhány órányira van Farmville-től. Nagyrészt vonattal utaztunk. Ilyenkor, vagy Daniel-lel ültem, vagy Alice-szel. 

- Te komolyan együtt vagy Jack-kel? - kérdezte egyszer Daniel.

Nem értettem a kérdést. Mindenki tudta, hogy járunk...

- Tessék?

- Azt kérdeztem...

- Hallottam...

- Akkor meg?

- Nem értem, miért kérdezted. Mindenki tudja.

- Persze. Én is tudom. Természetesen... - forgatta a szemeit. - De, te megbízol benne?

Ilyen hülye kérdést!

- Szerintem, ez eléggé egyértelmű... Szeretem, és megbízom benne.

- Ohh...

- Mi az?

- Ezek szerint, néhány dolgot még nem tudsz róla...

- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Hogy is mondjam... Szóval Jack... Tudod... Öhhmm...

- Igen??

Kezdek türelmetlen lenni.

- Néhány évvel ezelőtt - mint később kiderült, egy éve -, volt egy barátnője, aki nagyon hűtlen volt. Jack eleinte nem akarta elhinni, mígnem egyszer rajtakapta, amint a fiúöltözőben, egy másik sráccal...

- Na jó, erre a részre nem vagyok kíváncsi! - fintorogtam.

- ...csókolózott. - fejezte be a mondatot. - Akkor szakított a lánnyal, és hetekig hiányzott a suliból. A csaj nagyon kikészítette, mivel Jack rohadtul bele volt zúgva. Még azóta sem tudta teljesen elfelejteni. Ha jól tudom, még mindig találkozgatnak...

Ezt tényleg nem tudtam... Bár, megértem, Jack miért nem beszélt erről. Na, de Alice? Mondhatta volna. Hacsak nem...

- Hogy hívták a lányt?

- Heily ...Asszem'.

Hmm. Várjunk csak... Az egyik évfolyamtársunkat is így hívják.

Ezt már nem Daniel-től fogom megkérdezni.

- Kösz az információt...

Még mindig találkozgatnak?? És ezt én miért nem veszem észre?

Daniel rám kacsintott.

Bocsi, most egy kicsit kevés lett...

Örülök, hogy olvastál:

                                     Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 9.)

Sziasztok!

*

Amikor hazaértem, finom illatot éreztem a konyha felől. Anya sütött. Csodálkoztam, mert nem gondoltam volna hogy itthon lesz. Azt meg végképp nem, hogy sütni fog... Ritkán van itthon, és akkor sem szokott sütni.
- Szia anya...! - biztos furcsán néztem rá...
- Szia kicsim! Milyen volt a napod? -  mosolygott, közben kiszedett egy adag muffint  a sütőből.
- ...Erre inkább nem válaszolnék - beharaptam az ajkamat és úgy ültem le az egyik székre, mert reménykedtem benne, hogy nem kell elmesélnem az egész napomat.
- Ahogy gondolod... - egyelőre annyiban hagyta a dolgot... - De a csokis-áfonyás muffinomat muszáj megkóstolnod!
Elém tett egy nagy tányérral. Én szófogadó vagyok. ...ha sütievésről van szó. Egész finom ahhoz képest, hogy anya ritkán süt. Amikor jóllaktam, félreraktam magamnak hármat reggelire is, majd elmentem fürödni.
Amikor öltöztem, meghallottam hogy csengettek. Gyorsan magamra kaptam a pizsama rövidnadrágomat és pólómat, majd lesiettem a nappaliba. Anya és Alice beszélgettek. Mi a...?
- Szia, Alice!
Lehuppantam mellé a kanapéra. Anya felállt és bement a szobájukba.
- Szia! Tudsz róla, hogy anyukád süti a legjobb csokis-áfonyás muffint?
Csak most vettem észre, hogy az egyik kezében egy félig megevett süteményt tartott. Mosolyogtam, aztán bólintottam.
- Mizújs? - kérdeztem.
- Az iskolában nem volt alkalmam beszélni veled... - kezdte. - Jack- ről lenne szó...
Jack említésére - magam sem tudom miért - dühös lettem.
- Igen?!
- Szóval... elment a szüleihez néhány napra, és megkért hogy mondjam meg neked, hogy pár nap múlva jön, és hogy nagyon sajnálja, hogy hirtelen el kellett mennie, és nem tudtatok beszélni..
- Oké...
Bár nem, értem miért nem hívott fel, vagy búcsúzott el...
Alice még egy kicsit maradt velem beszélgetni. Miután elment, gyorsan elaludtam.


Huhh... Bocsi, de merül a notebook-om. :( 
Viszont, legközelebb már a 3. fejezetet hozom nektek! :)
Tartsatok velem továbbra is! ;)

Köszi, a megtekintést: Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 8.)

Sziasztok!

Ma úgy gondoltam, hozok egy saját idézetet. Ez egyébként a mai részlethez is kapcsolódik.
,,Van hogy úgy véljük valakiről: megváltozott. Ez van amikor tényleg így van, de általában csak azért érezzük így, mert az éppen nem tűnt fel, hogy valójában mi változtunk.˝

*

- Fizikából kettes? Kémiából hármas? - sorolta apa tágra nyílt szemekkel az elektronikus naplóból kiolvasott - nem túl fényes - jegyeket.
- A történelem jegy miatt már nem is szólsz? - érdeklődtem.
- Négyes? ...Kettő is? Annie Sweets! Két hét szobafogság! Nagyon sokat rontottál mióta azzal a Jack-kel csavarogsz!
Ennek mi köze van Jack-hez? Szülőlogika... Mindegy.
- De ugye a szombati osztálykirándulásra elengedsz? - kérdeztem, bár tudtam: ha apa nem  enged el, akkor sincs minden veszve, mert lehet hogy anya igen.
Na, jah: anya nem olyan szigorú, mint apa.
Összeráncolt homlokkal gondolkodott, majd válaszolt:
- Majd még meggondolom.
Van időnk. Még csak csütörtök van.
A szobafogságot túlélem... Főleg, ha abból a két hétből fél hét lesz. Legfeljebb egy. Azért apa sem olyan szigorú. És amúgy is: igaza van. Az utóbbi időkben tényleg sokat rontottam. Jack miatt, vagy nem miatta? Teljesen mindegy. Egy a lényeg: mindenképp rá kell hajtanom a tanulásra. Egyébként, Jack-re visszatérve: 100%-ig megváltozott. ...Na, jó 30%-ig. De én sem vagyok a régi. És, őszintén? Nem tudom azt sem, hogy mit érzek. De most ez nem fontos. Csak egy dolog az jelen pillanatban: a tanulás.

*

Egész este tanultam. Reggel alig tudtam felébredni. Ma anyának fel kellett jönnie hozzám a szobába, hogy felkeltsen, mert az ébresztőmet végigaludtam. Nem tudom, ez hogy lehetséges, mert általában jóval az ébresztés előtt felkelek.
Mindenesetre, az iskolából késtem öt percet. A legszigorúbb tanár órájáról...
Ez nem az én napom!
Jack ma nem jött be. A francba! Beszélni akartam vele! Na, jó, hazudok: beszélnem kellett volna vele. De valójában egy porcikám sem kívánta. És igazából azt se tudom, mit mondtam volna neki...
Tesiórán egy rossz lépésnél kiment a bokám.
Azt hittem, nem lehet rosszabb a napom: ám rá kellett jönnöm, mindig lehet rosszabb...
Az ebédlőben nem jutott hely az asztaloknál, mert valami másik iskolából jöttek gimit látogatni. Szerencsére jóban vagyok a konyhásokkal, így nem kellett a kuka mellett ebédelnem. Az egyik konyhás nő behívott a konyhába, hogy ott fogyasszam el az ebédemet.
Végre egy kis pozitívum...


Mára ennyi. Ha tetszett a részlet, vagy az idézet => kommentelj nyugodtan! ;)

Köszönöm a megtekintést:
                                           Annie, the author :*

300+ megtekintés!!

Sziasztok!

Ezúton szeretném megköszönni, hogy olvastok engem, kíváncsiak vagytok az írásaimra: Magyarországon,  Franciaországban, az Egyesült Államokban, és még néhány egyéb területen is. Nagyon jólesik látni, hogy ennyi embert érdekel a kis történetem. :)



Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 7.)

Sziasztok!

,,Különös alkímia az írás. Azt hisszük, kitalálunk. Holott gyakran csak emlékezünk. Van bennünk egy másik, egy olyan emlékezet, amely az elfelejtett dolgokra emlékszik, és önálló, tőlünk független életet él."

Félicien Marceau

*

- Jó reggelt! - hallottam Jack hangját.
Amikor kinyitottam a szemem, ott állt előttem, egy egy tálcával a kezében. Már fel volt öltözve, és úgy láttam, áthozta a cuccait is.
- Jó reggelt... - motyogtam álmosan.
Jack remekül nézett ki, mint mindig... De én? Jó ég! Vajon hogy nézhetek ki?
- Ezt neked készítettem - nyújtotta felém a tálcát, melyen néhány szelet pirítós, némi tojásrántotta, és pár falat sült bacon volt tálalva.
- Köszönöm,Jack... Te már reggeliztél?
- Igen. Ettem egy pirítóst.
- És azzal jóllaktál? Gyere, ülj le mellém!
Megreggeliztünk. Istenem! De szeretem ezt a fiút!

* 

- Egyébként, tegnap nem válaszoltál egy kérdésemre...
- Hm? - értetlen arckifejezéssel néztem rá.
Már úton voltunk az iskolába.
- Azt kérdeztem: ki miatt vagy ilyen szétszórt mostanában?
Így már rémlik valami...Biztos hogy nem vallom be neki azt, hogy miatta van...! Azt, hogy egyedül ő tehet róla! Soha! Meg amúgy is, mit mondanék neki? ,,Figyu' édes, te tehetsz az egészről! A cuki mosolyod, meg a folyamatos flörtölésed az oka! Ja, és úgy mellesleg, ez utóbbit még élvezem is...!" Biztos hogy nem fogom bevallani neki!
Tágra nyílt szemekkel meredtem magam elé.
- Már megint! - kacagott.
Hát persze, amikor ilyeneket kérdezel tőlem...
- Bocsi... Amúgy senki miatt... Csak nagyon lefáraszt az iskola. Főleg a fizika! Hogy az milyen nehéz! Valamelyik nap nekem is elmagyarázhatnád...! Hiába tanulom, hogyha nem értem...
Nem is olyan nehéz...
- Oké, szívesen elmagyarázom a fizikát... Ha valóban csak erről van szó... - amint ezt  mondta, megvakarta a tarkóját, közben szemöldöke az egekbe ért.

*

Az osztálytermünkben találkoztunk Daniel-lel.
- Amúgy, régóta jártok? - tette fel - ma már  úgy a huszadik - kérdését nekünk.
- Nem olyan régóta... - vágta ki magát Jack.
- Hosszú távra terveztek? - még egy kérdés.
Vajon mennyi kérdést fog még feltenni?
Szerencsére becsengettek, mielőtt válaszolhattunk volna...

*

Délután Jack-kel ellátogattunk a lovardába. Daisy vemhes, Freedom pedig megsebesült. Ezek szerint, egy ideig nem fogunk lovagolni...




Ötleteket, javaslatokat arra, hogy mi legyen a könyv címe, szívesen elfogadok komment formájában. Remélem elnyerte tetszéseteket a mai rész. Szerintem, a következők ennél csak jobbak lesznek, tehát érdemes velem tartani!

Köszönöm a megtekintést: 

                                                Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 6.)

Sziasztok!

Mint azt már az előző bejegyzésben is említettem: a következő részlet némely emberek számára talán túl ,,nyálas" lehet. Ezeket a részleteket jól látható, eltérő betűtípussal jelölni is fogom. (!+sötétkék színnel!) Kellemes olvasást, és jó szórakozást! :)


- Milyen kirándulás? - érdeklődve kaptam fel a fejem.
- Egy tanulmányi kirándulás. Osztályon belül. Még osztályfőnökin említette Mrs. Richards - felelte Alice.
- Nagyon szétszórt vagy, Annie! - mondta Jack.
- Tudom...
- Na, bocsi! Most mennem kell! - szólt Alice.
- Szia! - mondtam.
- Holnap találkozunk - kiáltott utána Jack.
- ...és azt is tudod, hogy mi miatt? Vagy inkább ki miatt? Hm?
- Tessék?
Ő nevetett, de én még mindig nem tudtam miről beszél.
- Jaj, Annie! Olyan szórakoztató vagy!
Annyira  vihogott, hogy alig tudta kinyögni ezeket a szavakat. Felvontam a szemöldökömet.
- Későre jár... - pillantottam az órára. - Ideje lenne lefürödnöm.
-Még csak kilenc óra lesz
- Öhm, gondolom egyedül is le tudok fürödni... - várakozva pillantott rám. Elpirultam. - Úgy értem: nem tudsz segíteni
- Miért vagy ebben olyan biztos? - egy magabiztos félmosolyt villantott felém, majd az ölébe vont.
Testünk teljesen összesimult. Nem húzódtam el tőle. Pedig el kellett volna. Egyik hüvelykujjával az arcomat simogatta. Megcsókolt. Ismét. Lágyan, gyengéden.
- Ugye tudod, hogy ettől még nem gondoltam meg magam?!
- Biztos? Tudod milyen segítőkész vagyok...
A szememet forgattam, azután sóhajtottam.
- Tudom, Jack... Nálam jobban senki sem tudja...
- Azt hiszem mennem kéne... - mondta néhány - meglehetősen hosszú - másodperc múlva.
Zavarban voltam. Nem tudtam mit csináljak. Szerettem volna hogy maradjon. Túlságosan is.
- Nem maradsz itt éjszakára? - nyögtem ki, de nagyon megbántam. Zavartan nézett rám. Megköszörülte a torkát.
- Öhm... Nem szeretnék udvariatlan lenni. Meg aztán, holnap iskolába kell mennünk. Ja, és a szüleid...?
- Nem lennél udvariatlan, ugyanis én ajánlottam fel hogy maradj. Nem laksz messze, úgyhogy kicsivel hamarabb felébredünk,és simán elkészülünk indulásig. A szüleim pedig csak holnap jönnek haza. Ha jól tudom. De ha hamarabb hazaérnének, meg tudnám magyarázni a helyzetet, ne aggódj.
- Hát... a szüleid miatt már biztos nem aggódok... Nagyon jól meg tudod magyarázni a dolgokat.
Most én nevettem. Sokan mondták már...
- De a pizsamámért és a fogkefémért viszont haza kell mennem.
- Rendben. Siess vissza! Várlak! Addig, ha nem nagy baj, lefürdök. De nagy a fürdőkádam, szóval ha szeretnéd, együtt is fürödhetünk... természetesen fürdőruhában.
Mosolyogtam.
- Oké. Akkor vegyél fel gyorsan egy fürdőruhát! ...Ha nagyon muszáj.
Nem mondtam semmit, csak a szememet forgattam, ismét.  
Miközben a bikinimet vettem fel, önkéntelenül elmosolyodtam. A bikinim kék színű, amúgy.
Amint a fürdőkádba engedtem a vizet, Jack hátulról átölelt.
- Hmm... Jól áll ez a bikini... - súgta a fülembe.
Amikor a kádam megtelt vízzel,Jack-hez fordultam.
- Zene kell? - kérdeztem.
- Igen. A zene az jó ötlet.
- Oké, akkor hozom a telefonomat. Te addig vedd fel a... a fürdőnadrágodat... - az utóbbi mondatot dadogva mondtam.
Mikor visszaértem, Jack a kádban ült - vagy inkább feküdt. Bekapcsoltam a telefonomon valami albumot, majd én is beültem mellé. Fülig ért a szája. Ismét az ölébe vont, azután megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk. Olyannyira, hogy amikor szétváltunk, zihálva vettem a levegőt. Nagyon romantikus volt. Végigcsókolta a nyakamat is. ...kicsit lejjebb is...
Amikor vége lett az albumnak és a víz is kihűlt, kiszálltunk a kádból és megtörölköztünk. Leengedtem a kádból a vizet, majd fogat mostunk. Jack bent maradt a fürdőszobában felvenni a pizsamáját,. én pedig a szobámban öltöztem fel. Leültem az ágyamra. Kis idő múlva, kilépett a fürdőből.
- Kérsz még valamit inni vagy enni?
- Nem, köszönöm. Egyébként beállítottad az ébresztőt?
- Igen. Háromnegyed hatkor kelünk.
- Rendben, az jó lesz.
Befeküdtem az ágyamba. Jack várt. 
- Én hol alszom?
Kint a kutya mellett. Ma már nem tudom  hányadszorra, de ismét a szememet forgattam.
- Itt, mellettem. Ha megfelel...
Lefeküdt mellém.
- Jó éjt, Annie - suttogta, miután lekapcsoltam az éjjeliszekrényemen lévő lámpát.
- Jó éjt, Jack!
Mikor ezt kimondtam, közelebb férkőzött hozzám, magához ölelt, majd egy utolsó, gyors puszit nyomott az ajkamra.




Sajnálom, de lemerül a notebook-om, ezért most mennem kell.

Köszönöm, a megtekintést: 
                                                 Annie,  the author :*

2. fejezet (folytatás 5.)

Sziasztok!

*

Irodalom órán olvasnunk kellett. Jó volt. Legalábbis nekem... Most ebédszünetünk lesz.

Éppen a folyosó végén a szekrényemnél pakoltam be a táskámba, amikor valaki hirtelen hátulról átölelt a derekamnál, átdobta a hajamat a jobboldali vállam felett, és megcsókolta a nyakamat.

Összerezzentem, bár tudtam hogy Jack az.

- Szia Jack! - mondtam, mikor sikerült megfordulnom a szűk helyen, és a szemébe néztem.

- Szia Annie!

- Hát ez meg mi volt?

Nem válaszolt, csak mosolygott.

- Van kedved velem ebédelni?

- Aha... igen... - ennyit tudtam kinyögni.

Közelebb lépett hozzám. A hátam a szekrényhez szorult. Fölém hajolt, s közben két kezével a két vállam mellett megtámaszkodott. Majd még közelebb hajolt, és lágyan megcsókolta az ajkaimat.

- Remek - felelte, miután hátrébb lépett.

Annyira vigyorgott, hogy kilátszódott hófehér fogsora.

*

Ebédszünet után visszamentünk a suliba. Egyébként, egy étteremben ettünk.

- Szia Annie! Hogy telt az ebédszünet? - érdeklődött Alice, mikor a termünkben ültem és angol órára tanultam. Ő az előbb jött be az ajtón.

- Köszi, jól... Amúgy miért kérdezed? - értetlen fejjel néztem rá.

Nevetett.

- Csak mert nem láttam se Jack-et, se téged az ebédlőben.

Elpirultam. Zavartan bámultam a füzetemet.

- Ó... Ilyen feltűnő volt? - kérdeztem.

- Aha - bólintott. - Na, mesélj!

- Semmi extra. Csak kajáltunk, meg beszélgettünk - mondtam, és valóban csak ennyi történt.

- Oookééé... - nyújtotta el a szót.

Miután becsengettek, betotyogott az angoltanár a terembe, és megkezdődött az óra. Nagyon hosszúnak tűnt. Azt hittem sosem lesz vége. Nem tudom mennyit fogtam fel abból amit a tanár mondott. Valószínűleg nem sokat. A nevére sem emlékszem.

*

Iskola után hazamentem. Egyedül voltam. Anyáék dolgoznak. Pedig jó lett volna beszélgetni valakivel. Na mindegy.

Átöltöztem, majd rendeltem pizzát, mivel nem találtam semmi vacsorának valót. Főzni nem volt kedvem.

Azután, mikor kihozták az extra sajtos-sonkás pizzámat, leültem a tv elé. A Harry Potter-t néztem még el nem fogyott a pizza.

Éppen végeztem a tanulással, amikor csengettek. Fél hét van. Ki lehet az? Gyorsan leszaladtam a lépcsőn. Nem ki. Kik. Alice és Jack álltak velem szemben az ajtóban.

- Szia Annie! - köszönt Alice, aki egy farmernadrágot és egy bézs színű pulóvert viselt.

Jack mosolygott. ...mint mindig.

- Sziasztok - mondtam. - Gyertek be!

A nappaliban ültünk le. A kanapén.

- Amúgy, mi járatban errefelé? - kérdeztem.

- Jack korrepetált fizikából. Most végeztünk. Gondoltam, benézhetnénk hozzád.

Jack ilyen jó fizikából? Hmm... Nekem is elmagyarázhatná!

- Annie?!

Mindketten értetlen arckifejezéssel néztek rám. Hoppá! Kicsit elbambultam. Az utóbbi mondatot hangosan is kimondtam.

- Bocsi! Lemaradtam valamiről?

Immár mindketten nevettek.

- Épp a hétvégi kirándulásról beszéltünk - jött a válasz Jack felől

Remélem tetszett! :) 

A következő bejegyzésem, néhány ember számára túlzott romantikát tartalmazhat, ezt a részletet eltérő betűtípussal jelezni is fogom. Így, ha nem kedveled annyira az ilyen részeket, ne aggódj, mert ha ezt kihagyod, a további cselekmények megértésében nem akadályoz. ;) 

Köszönöm a megtekintésedet: 

                                                      Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!

*

Már este volt mikor kiolvastam a könyvet, amit még születésnapomra kaptam, majd lementem anyához a nappaliba. Éppen tévét nézett. A házimat már pár órával ezelőtt megcsináltam, így hát nyugodtan ültem le mellé a kanapéra. Valami romantikus film ment.
- Tanultál? - kérdezte anya.
Sóhajtottam, majd válaszoltam:
- Igen, anya... Tanultam.
Bólintott.
- Kérsz fagyit? - mosolygott rám.
Nálunk mindig van itthon fagyi.
Visszamosolyogtam.
- Persze hogy kérek!
Már ment is a konyhába.
A pillantásom a tévére esett: a fiú épp megcsókolta a lányt. Erről eszembe jutott az, amikor Jack megcsókolt... Beleborzongtam az emlékébe. Gyorsan az ajkamhoz kaptam. Ekkor anya lépett be a nappaliba, két tál nagyadag fagylalttal a kezében. A kezembe nyomta egy kiskanállal együtt, majd leült mellém. Pár órán keresztül a kanapén ültünk, filmet néztünk, és fagyit ettünk. Egész jó program volt figyelem elterelésre.

*

Este tíz óra volt mikor anya felébresztett, hogy fürödjek le, és menjek aludni a saját ágyamba. Ugyanis a film végénél elaludtam. A kanapén.

*

- Milyen  órád lesz? - kérdeztem Jack-től, az iskolaudvar padján ülve.
- Fizika... Neked? - a fizika még elmegy.
- Irodalom - mondtam, kevesebb lelkesedéssel, mint szerettem volna.
- Sziasztok! - köszönt széles mosollyal az arcán Alice, miközben leült mellénk.
- SZIA! - Jack-kel pont egyszerre mondtuk ki a szót.
Összenéztünk. Alice nevetett.
- Cukik vagytok! - kacsintott ránk, majd összecsapta tenyereit - Nem is zavarok tovább! - ezzel felállt, de mire egy lépést tehetett volna, megszólalt a csengő.
- Te nem... - kezdte Jack.
- ...de a csengő igen - fejeztem be helyette a mondatot.
Egymásra mosolyogtunk, majd bementünk a termeinkbe.



Bocsi... ez most pont az egyik legunalmasabb rész a könyvben! De kitartást! HA lesz időm holnap, írok egy kicsit ide is. Ugyanis, ma írtam a könyvbe egy Halloween-i részletet is. Szerintem eddig egész jó... Remélem, hamarosan - vicces lenne, ha nyár közepén - ide is le tudom írni... :D

Addig is, megköszönöm, ha olvasol:
                                                            Annie, the author :* 

2.fejezet (folytatás 3.)

Sziasztok!

*



Az utolsó órámnak is vége lett. Huhh, túléltem az első napot!
Az iskolából tartottam kifelé.
- Szia, Annie! Elvigyelek?
Megfordultam, bár tudtam hogy Jack az.
- Szia, Jack... - gondolkodtam. - Aha. Köszi. - mondtam.
Nem sok kedvem volt vele menni, de nem akartam megbántani, és abban  sem voltam biztos,  hogy haza találnék-e. Meg aztán, beszélni is szerettem volna vele...

- Jack... - kezdem a  beszélgetést, amikor elindultunk.
- Igen? - kérdezte, s közben rám nézett.
Gondolkodtam, hogyan is fogalmazzam meg a kérdésemet.
- Mi most járunk? - tettem fel a kérdést, mert nem tudtam jobban megfogalmazni.
Felnevetett.
- Körülbelül egy hónapja ismerkedünk... Jó párszor  randiztunk is... Szerintem megpróbálhatnánk...
Elpirultam. A földet bámultam. Zavarban voltam... nagyon. Meg sem tudtam szólalni. ,,Szerintem megpróbálhatnánk"...Hát köszi! Erre most mit mondjak?
- Jack... Nekem... ez... még túl korai...
Halványan elmosolyodott, de láttam rajta a csalódottságot.
- Igazad van...- mondta aztán.
S az  ezt követő néhány percben még hazaértünk, nem szóltunk egy szót sem.
Mikor leparkolt, megszólalt:
- Itt vagyunk...
Mit mondjak? Inkább bólintottam.
- Izé... Köszi... - mondtam, közben kiszálltam az autójából.
Kacsintott, és mire észbe kaptam volna, már egyedül álltam a házával szemben




Mára ennyi lenne. Sajnos le fog merülni a notebook-om. 
Bocsi hogy rég volt új bejegyzés, de rengeteg dolgom van mostanában. Pályaválasztás, dolgozatok, munka, barátok, írás olvasás, utazások, kirándulások, állatok... ÉS még egy csomó más. Azért igyekszem...

Köszönet:
                  Annie, the author :*