Sziasztok!
*
Amikor hazaértem, finom illatot éreztem a konyha felől. Anya sütött. Csodálkoztam, mert nem gondoltam volna hogy itthon lesz. Azt meg végképp nem, hogy sütni fog... Ritkán van itthon, és akkor sem szokott sütni.
- Szia anya...! - biztos furcsán néztem rá...
- Szia kicsim! Milyen volt a napod? - mosolygott, közben kiszedett egy adag muffint a sütőből.
- ...Erre inkább nem válaszolnék - beharaptam az ajkamat és úgy ültem le az egyik székre, mert reménykedtem benne, hogy nem kell elmesélnem az egész napomat.
- Ahogy gondolod... - egyelőre annyiban hagyta a dolgot... - De a csokis-áfonyás muffinomat muszáj megkóstolnod!
Elém tett egy nagy tányérral. Én szófogadó vagyok. ...ha sütievésről van szó. Egész finom ahhoz képest, hogy anya ritkán süt. Amikor jóllaktam, félreraktam magamnak hármat reggelire is, majd elmentem fürödni.
Amikor öltöztem, meghallottam hogy csengettek. Gyorsan magamra kaptam a pizsama rövidnadrágomat és pólómat, majd lesiettem a nappaliba. Anya és Alice beszélgettek. Mi a...?
- Szia, Alice!
Lehuppantam mellé a kanapéra. Anya felállt és bement a szobájukba.
- Szia! Tudsz róla, hogy anyukád süti a legjobb csokis-áfonyás muffint?
Csak most vettem észre, hogy az egyik kezében egy félig megevett süteményt tartott. Mosolyogtam, aztán bólintottam.
- Mizújs? - kérdeztem.
- Az iskolában nem volt alkalmam beszélni veled... - kezdte. - Jack- ről lenne szó...
Jack említésére - magam sem tudom miért - dühös lettem.
- Igen?!
- Szóval... elment a szüleihez néhány napra, és megkért hogy mondjam meg neked, hogy pár nap múlva jön, és hogy nagyon sajnálja, hogy hirtelen el kellett mennie, és nem tudtatok beszélni..
- Oké...
Bár nem, értem miért nem hívott fel, vagy búcsúzott el...
Alice még egy kicsit maradt velem beszélgetni. Miután elment, gyorsan elaludtam.
Huhh... Bocsi, de merül a notebook-om. :(
Viszont, legközelebb már a 3. fejezetet hozom nektek! :)
Tartsatok velem továbbra is! ;)
Köszi, a megtekintést: Annie, the author :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése