Sziasztok! :)
*
Út közben, beugrottunk az állateledeleshez is, hogy vegyünk néhány cuccot Roxie-nak. Mielőtt hazavittem, Jack megfürdette. Jó ötlet volt, mert így beengedhettem a házba. Mivel szobatiszta, megengedtem neki, hogy mellettem aludjon a franciaágyamon.
Reggel arra ébredtem, hogy Roxie a kezemet nyalogatta. Kiengedtem az udvarra, adtam neki kutyakaját meg vizet, majd leültem reggelizni anyával. Már kilenc óra. Apa fél hétre ment dolgozni.
- Na, és milyen ez a Jack, kicsim? - kérdezte anya, miközben a kávéját kevergette.
- Jack... elég jó fej... - mondtam, és közben éreztem, hogy a fejem egyre vörösebb.
Felnevetett.
- Jaj, Annie! Tudod, hogy nem úgy értettem!
Összevontam a szemöldökömet, majd felálltam az asztaltól.
- Istenem, anya! Barátok vagyunk! - csaptam az asztalra, majd megfogtam a tányéromat és a bögrémet, azzal odaléptem a mosogatóhoz.
- Ezt ő is tudja? - feszítette tovább a húrt. - Mert nekem nem úgy tűnt...
- Ne is folytasd!
Megpördültem, ellöktem magam a mosogatótól, majd a lépcső felé indultam. Már nagyon vörös volt a fejem.
Mikor fölértem az emeletre, becsaptam magam mögött az ajtót. Mit mondhattam volna anyának? A múltkor csókolóztam Jack-el... De azóta semmi sem történt közöttünk. Most én sem tudom hogyan is állunk pontosan... Mindegy is. A mai napot olvasással szeretném tölteni.
Azért örülök, hogy Jack-el jóban vagyunk, mert mióta ideköltöztünk, azóta nem beszéltem a legjobb barátnőmmel, Jessica-val. Nem mintha nem próbáltam volna, de akárhányszor felhívtam telefonon, lerázott valamivel. Meg aztán, írtam neki Facebook-on is, amire szintén nem válaszolt. Így hát, le kellett mondanom a barátságunkról.
Sajnos sok a dolgom, így most mennem kell. :( Hamarosan jelentkezem. Addig is, olvassatok, írjatok, ajánljatok ismerőseiteknek, barátaitoknak. Hamarosan befejezem az első fejezetet, és aztán csak egyre jobb lesz a történet. Legalábbis, én így látom. :)
Köszönöm, hogy elolvastad:
Annie, the author :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése