Végre, van egy kevés a blogra is! Igyekszem minél több bejegyzést közzétenni, de ez sokszor okoz nehézségeket, tekintve, hogy a notebook-om ismét nem működik úgy, ahogy kéne neki...
Egy vékony, fiatal, rövid, barna hajú lány szállt ki belőle, és közeledett felénk.
- Szia, Jack...! - köszönt, mikor hallótávolságon belülre került, majd alaposan végigmért.
- Szia Stella! - üdvözölte Jack is. - Ő itt Annie - intett felém. - Annie, ő Stella. Ő is besegít a menhelyen - mutatott be minket egymásnak Jack.
- Szia! - bólintottam Stella felé.
- Hello! - üdvözölt kicsit kevesebb lelkesedéssel, mint Jack-et, majd kinyitott egy ketrecet, melyből két nagyobb termetű keverék kutya szaladt ki.Majd rövidesen, az összes kutyakennel ajtaja nyitva volt, melynek következtében hatalmas zűrzavar lett a menhelyen. Stella és Jack, elkezdték sorban kitölteni a kutyáknak a tálakba az ételt. Szerintem egyszerűbb lett volna, ha ezt előbb teszik meg, mielőtt kiengedik az állatokat...
Minden esetre, én csak álltam a káosz kellős közepén, és néztem ahogyan egy kiskutya éppen felém szalad. A bundája barnás-szürkés volt és rövid. Kajla füleivel fel-le csapkodott. Nagyon édes volt. Mikor elérte a lábamat, elkezdett ugrálni. Én lehajoltam hozzá, hogy közelebbről megnézhessem.
- Látom felfedezted Roxie-t! - kiáltott Stella.
- Elviheted! Úgyis ő az egyetlen kölyökkutya, itt! - mondta Jack. Nagyon aranyos kiskutyus!
- Nem is tudom... anyáék nem tudom mit szólnának hozzá... - feleltem.
Felvettem a kiskutyát, belenéztem a nagy kék szemébe, és nem is volt kérdés! Tudtam hogy haza kell vinnem.
- Rendben. Elviszem - jelentettem ki.
- Szuper! - mondta Stella.
- Remek. Akkor vigyük! - felelte Jack.
Mára, csak ennyi időm volt. Azért, örülök, hogy ezt megoszthattam veletek. Kommenteket, véleményeket, kritikákat továbbra is elfogadok. :)
Köszönöm, a megtekintést:
Annie, the author :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése