4. fejezet (folytatás 2.)

Sziasztok!

 

 

 

 

- Hé, Jack! - kiáltott egy srác az ajtóból, akit még egy csomóan vettek körül.

- Mi az, Paul?

Jack lazán fordult feléjük. És, bár most haragudtam rá, ezt a mozdulatát kifejezetten szexinek találtam. Különösképp, csábító félmosolyát. 

- Egy házibuliba megyünk. Velünk tartasz? - kérdezte, immár Jackkel szemben állva.

- Még szép, hogy megyünk! - vágta rá, a ,,megyünk" szót alaposan kiemelve.

Christian csendes szemlélője volt az eseményeknek. - Feltéve, ha van egy szoba, ahol majd kettesben lehetek egy kicsit a hercegnőmmel... - tette hozzá.

 

 

Hát, sajnos ez most ilyen rövidre sikeredett, ugyanis fogalmam sincs miért, de nem engedelmeskedik a notebookom, akit mellesleg Daemon-nak hívnak és lila... Jó, azért ez így elég furán hangzik... 😄

 

Köszönöm, hogy elolvastad: Annie, the author :*

4. fejezet

Sziasztok!

Egy srác lépett be a terembe. Tekintete szinte egyből megakadt rajtam. Amint szemeimet végigfuttattam rajta felfedeztem, mennyire jól néz ki: fekete bőrdzsekijének cipzárját nem húzta fel. Alatta fehér pólót viselt, melyen valami felirat meg logó is volt. Farmere sötét színű, kissé koptatott. Fekete cipőt viselt, ám amint jobban megfigyelhettem volna, pillantásom az arcára tévedt: dús, fekete haj, nem túl hosszú, de nem is rövid, inkább középhosszú. Fiúknál. Szemszínét ilyen távolságból nem tudtam megállapítani. Kicsit sötétebb volt a bőrszíne, mint Jacké. Most vettem csak észre, hogy valamiféle nyakláncot visel. És a farmerja oldaláról is lelógott egy vastagabb lánc.
Észrevette, hogy bámulom - talán korábban is -, beletúrt a hajába, alig észrevehetően - csupán egy pillanatra - elmosolyodott, majd elindult felém. Te jó ég! Tényleg felém közeledett! Segítségkérően fordultam Alice irányába, ám ő döbbent arckifejezéssel felállt, majd sietősen távozott. Azt hiszem, Jack irányába. Mikor a srác letelepedett a mellettem lévő székre, amin az előbb Alice ült, teljesen ledermedtem. Szemszíne ilyen közelségből már tisztán kivehető: barna volt. És gyönyörű. Úgy csillogott, amint mélyen a szemembe nézett, akárcsak hollófekete haja. A pultos már ugrott is, hogy kiszolgálja:
- Mit adhatok? - kérdezte.
A fiú oda sem nézett - ugyanis még mindig engem bámult -, úgy felelt:
- Egy doboz sört... - mormogta.
Hűha! Lehet, hogy mégsem fiú?! A hangja inkább férfias volt, mint kisfiús... Főleg Jackéhez képest... Mi van velem? Egyáltalán miért hasonlítom ezt az idegent - ezt a meglepően férfias, sármos idegent - az én Jackemhez?
- Az itteni gimibe jársz...?
A mély férfihang irányába kaptam a fejem. Az idegen megszólított... Legalábbis, majdnem. A megszólítás elmaradt.
- I...Igen... - fordultam felé bátortalanul.
- Hát, úgy tűnik, hétfőtől én is.
Kortyolt egyet a söréből.
- Christian - nyújtotta felém a kezét.
- Annie - fogadtam.
 A tenyere hatalmas! És... és elbambultam. Teljesen. Csak meredten bámultan nagy barna szemeibe, miközben még mindig a kezét szorítottam.
- Khmm! - hangosan megköszörülte a torkát. - Most már elengedhetsz... Nem, minta engem zavarna, de talán annak a szőke srácnak, aki felénk tart, nincs épp jó kedve...
- Ó!
Az arcom vérvörössé vált, és a másodperc töredéke alatt kaptam el a kezem. Nem mertem oldalra nézni, bár felesleges is lett volna, hiszen már tudtam, hogy Jack mellettem áll.
- Ez meg kicsoda? - kérdezte nem túl barátságosan.
- Christian...
- Annie? - Jack nem hagyta, hogy Christian befejezze a mondatát. - Honnan ismered?
- Én nem... Nem is ismerem...
A fiúk szigorú tekintettel méregették egymást.
- Most találkoztunk. Ma költöztünk a városba. Motorozás közben megszomjaztam, így benéztem ide.
- Nem kértem, hogy meséld el a napod!
Jack alaposan félreértette az előző helyzetet. Sütött róla, hogy féltékeny.
- Bocs, haver! Nem tudtam, hogy a környéken ilyen agresszívak a srácok...!
- Szerintem a féltékeny pasik mindenhol agresszívek... - helyesbítettem.
Bár ne tettem volna! Mindketten úgy meredtek rám... Azokat az arckifejezéseket nem verem ki egyhamar a fejemből.


És... ismét egy kis zeneajánló: Christian bevonulásánál épp Jamie Campbell Bower-től hallgattam a Heartbreaker-t, szóval most ezt ajánlom. Szerintem a dallama beleillik a jelenetbe. Még ha a dalszövege nem is... 😊



Köszönöm a megtekintést:
                                             Annie, the author 💗😘

3. fejezet (folytatás 6.)

Sziasztok!

 

 

 

Alice egyszer valóban említette.

- Igen...?!

Mosolygott. Arra gondoltam: mi lenne, ha elmennénk ma? Azt hallottam, hogy lesz valami buliféle...

- Oké! Benne vagyok! - mondtam kicsit határozottabban, mint éreztem.

- Rendben, akkor kilencre érted jövök.

- Várlak - feleltem, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára.

Még egy utolsó mosolyt villantott felém, majd felállt a padról. Intett a kezével, majd néhány pillanat múlva becsukódott egy ajtó, és nem volt sehol.

Ez az elő bulim, hogy őszinte legyek. Kicsit izgulok. Bár néhány házibuliban már voltam korábban is, de az nem ugyanaz. Mit vegyek fel...?!

 

*

 

- Szerintem ez a piros ruha tökéletes lesz neked! - vett elő a szekrényemből egy válpántos ruhát, Alice.

A ruha felső része csípőig, egy ívben csipkés volt. Egy fekete magassarkút választottam hozzá. Egyébként, Alice is velünk jött.

Miután mindkettőnket kisminkelt, hamarosan megérkezett Jack is.

Jack megint figyelmes volt: hozott nekem egy szál vörös rózsát.

 

*

 

A szórakozóhely meglehetősen nagy volt. Szerintem... Jack állítása szerint: kicsi. A zene nagyon hangos, de ezt nem bántam. Rengeteg ismerős és ismeretlen fiatal táncolt, ivott és evett az épületben. Egyéb dolgokat is láttam, amiket inkább nem részleteznék... Mindenesetre, mi Aliceszel a pult melletti székeken foglaltunk helyet. Jack odament köszönni az ismerőseinek.

 

 

 

Hű, szóval... A HARMADIK FEJEZETET IS ,,KIVÉGEZTÜK"!! Remélem élvezitek a történetem olvasását! ☺

 

 

Remélem, minél több embernek okozhatok örömet az írásommal:

                                                                                                     Annie, the author  😘 💗

3. fejezet (folytatás 5.)

Sziasztok!

 

 

*

 

Két nappal később már kiirtották a csótányokat az iskolából, és ismét mennünk kellett. Nem tudtam, Jack mit tett, vagy készült tenni Daniellel. Minden esetre, igyekszem majd elkerülni. Mármint Danielt. Jackben megbízok... Újból. Ez a kis vita jobban összehozott bennünket.

Az iskolában büdös szag, a rovarirtó szaga terjengett. Hiába volt nyitva minden ajtó és ablak.

Daniel ma nem jött be... Remek. Ezek szerint, Jack beszélt vele. Remélem, azért nem lett komoly baja!

- Jack, Daniel...? - kérdeztem a második óra utáni szünetben.

Felvonta a szemöldökét.

Helyesbítettem:

- Mármint, mit mondtál neki? Ugye nem...?

Ezen elmosolyodott.

- Nem, nem bántottam. El kellett mennie orvoshoz, mert focizás közben lesérült.

Ez az információ teljesen ledöbbentett.

- Focizik?

- Igen. És néha én is - kacsintott.

Mi a...?

Kicsit elnyílt a szám. Pillanatok alatt reagált: először odapillantott, majd rövidesen megcsókolt. Hűha! Hogy én még mennyi mindent nem tudok róla?!

- Miért beszélsz ilyen keveset magadról?

- Hát, tudod: te sem vagy valami bőbeszédű! - vágott vissza.

- Igaz... De, most komolyan!

- Na, jó. Kérdezz!

- Van még valamilyen titkos hobbid?

- Néha filmet nézek, olvasok, vagy focizok. Ritkán számítógépezek. Emellett, mint tudod: szoktam lovagolni is.

Bólintottam. A mozdulattal egyidőben megszólalt a csengő.

 

*

 

- Mi a program mára? - kérdeztem Jacktől, amint a házunk előtti padon ücsörögtünk.

- Különleges dolgot szerveztem mára tekintve, hogy péntek van...

- Igen? Mit? - érdeklődtem kíváncsian.

- Van egy kisebb szórakozóhely a városban - magyarázta. -  Gondolom már hallottál róla...

 

 

Köszönöm a megtekintést: Annie 

3. fejezet (folytatás 4.)

Sziasztok!

 

 

 

MEGCSÓKOLT!!! Én pedig nem löktem el, nem vetettem véget a csóknak. Ó, dehogyis! Inkább még közelebb húztam magamhoz - ha ez egyáltalán lehetséges -, majd visszacsókoltam. Hoppá! Elszabadultak az érzelmek, melyeknek immár senki nem képes parancsolni.

 

*

 

Reggel, amikor felébredtem, már egyedül voltam, és csak abban reménykedtem, senki nem látta, hogy Jackkel voltam. Őszintén reméltem, hogy sem apával, sem anyával nem futott össze. Annál is inkább, hogy csak a fehérneműm volt rajtam. Amint a ruháimat szedtem össze, és mentem fel a fürdőszobámba, eszembe jutott, mi történt tegnap este. Na, meg éjszaka... Megtörtént. Bár, nem így képzeltem el az el az első alkalmat, azért nem csalódtam. Egészen kellemes volt. Szenvedélyes. Forró. Az érintések, a csókok... A francba! Nem ez volt a terv! Véget kellett volna vetnem a kapcsolatunknak, mielőtt elkezdődik! Biztosan nagyon szeretem, ha gyenge voltam az elutasításához... Ma mindenképp beszélnem kell vele. Ismét.

 

*

 

Ott álltam háza előtt, és azon gondolkodtam, mit mondhatnék neki. Mikor - fogjuk rá - sikerült végiggondolnom, mit szeretnék megbeszélni vele, felmentem az ajtóhoz vezető lépcsőn, és határozott mozdulattal nyomtam meg a csengőt. Néhány másodperc múlva, kinyílt az ajtó: Jack állt előttem. Haja összeborzolva, pólója kifordítva, melegítő alsója csípőig leeresztve lógott.

- Szia... - motyogta álmos hangon.

- Szia - elpirultam, mert az éjszaka képei peregtek le előttem, mikor nagy kék szemeibe néztem. Eszembe jutott selymes, puha, szőke haja tapintása. Kinyitotta nekem az ajtót. Mikor elmentem mellette, fél kézzel megdörgölte a szemét.

- Jack... - kezdtem, immár a kanapén ülve.

- Tudom... Tudom, hogy beszélnünk kell.

Leült mellém gondosan ügyelve arra, hogy elegendő távolság legyen köztünk.

- Elmondanád, mi van közted és Heily között? - haraptam be az alsó ajkam.

Jack pillantása egyből oda esett.

- Nézd, Annie! Heilyvel már elég régóta ismerük egymást. Egy ideig jártunk, de nagyon megbántott. Csalódtam benne. Körülbelül fél éve megegyeztünk, hogy barátok leszünk. Azóta néha átmegyek hozzá. Jó vele beszélgetni, hülyéskedni, de semmi több!

- Értem...

- Annie, én téged szeretlek! Igazán szeretlek! És nem szeretnélek elveszíteni egy féltékeny barom miatt! - látszott rajta, hogy valóban aggódott.

Közelebb húzódott hozzám. Gyengéden két tenyere közé fogta az arcomat, úgy szólalt meg, lágy hangon suttogva:

- És ami tegnap történt... Remélem, nem bántad meg. Mert én egyetlen pillanatát sem bánom! Olyan gyönyörű vagy!

Ez utóbbin csaknem felnevettem, ám amikor ajkát az enyémre tapasztotta, már nem volt lehetőségem. Végre tisztáztuk a múltat, és ettől ismét megkönnyebbültem.

 

Na, jó. Most ajánlanék egy szerintem tök jó zenét.Talán ti is ismeritek. Ez a Nightly-tól a Talk to me. Imádom a Nightly-t!!

 

 

Köszi a megtekintést: Annie, the author :*  

3. fejezet (folytatás 3.)

Sziasztok!

- Tessék? - elkerekedett szemekkel bámult az arcomba.

- Jól hallottad! Válassz! - már kezdett feldühíteni. - Nem vagyok hajlandó osztozni rajtad!

- Annie, félreértesz!

- Ez félreérthetetlen! ...Szóval?

- Ne csináld ezt, kérlek!

Eröltetetten felnevettem.

- Én ne csináljam ezt?! Jó, rendben! Úgy veszem, hogy már döntöttél! Sőt, nem is kellett döntened! Megkönnyítem a dolgodat! Szakítok!

- Annie, ne csináld már! Ezt nem mondhatod komolyan! Feladnád a barátságunkat egy ilyen apróságért?!

- Kérlek, most menj el! - könnyek gyűltek a szemeimben, és elcsuklott a hangom.

De nem! Jack nem ment el! Megölelt. Aztán maga felé fordított és megcsókolt...

Ígérem, amint tudom, folytatom. Csak most... Egy kicsit zűrös... Minden...

Köszönöm a megtekintést: Annie, the author

3. fejezet (folytatás 2.)

Sziasztok!

Huhh, borzasztóan sajnálom, hogy sokáig nem voltam... 😓😡😩😨
Amint tudom, bepótolom. Ígérem. 



*

Megérkeztünk. Kaptunk egy kis pihenőt a városnézés előtt. Addig kipakoltunk a szállodában. Alice-szel és Jessica-val egy szobában voltunk. Jessica később elment enni.
Itt az alkalom.
- Alice?
- Igen? - mosolygott.
- Mit tudsz Heily-ről és Jack-ről?
Egyből lehervadt a mosolya, amint felfogta a szavaimat. Levegőért kapott és kissé nyitva maradt a szája. Zavartan bámulta a takaróját. Ide-oda tekintgetett. Erősen gondolkodott. Mindketten az ágyán ültünk.
- Daniel említette? - nézett fel hirtelen, immár csukott szájjal.
Bólintottam, mire hosszan, hangosan felsóhajtott.
- Daniel szemét! Nem kell vele foglalkozni! Csak meg akar szerezni magának! - fakadt ki hirtelen. - Mindig csak keveri a...
- Alice! - vágtam a szavába. - Igaz, vagy sem?
- Ezt Jack-kel kéne megbeszélned...
- Amint lesz rá alkalmam, vele is beszélni fogok. De kérlek, segíts egy kicsit! Megpróbálnád felidézni, ami történt?! Nem tudom, hogy Daniel teljes egészében az igazat mondta e... Nem akarok Daniel hazugságai miatt szakítani Jack-kel... - húztam el a számat.
- Ha ezzel segítek... - sóhajtott.
Elmesélte, mi történt. Nagyjából egyezett azzal a történettel, amit Daniel mesélt. Alice néhány apró részlettel kiegészítette. Sürgősen beszélnem kell Jack-kel! Nagyon szeretem, de ha még mindig találkozgat Heily-vel... Ennek így semmi értelme!

*

Hétfőn hazaértünk. Kellemes hétvége... ...Lett volna, ha nem a ,,szerelmi életemen" agyaltam volna egyfolytában. Mázli, hogy egész héten nem kell bemenni a suliba, mert állítólag megszállták a csótányok és még mindig az irtásukkal vannak elfoglalva.
Ma kénytelen leszek átmenni Jack-hez... Amint ezt gondoltam, csengettek. Asszem hamarabb beszélünk, mint gondoltam.
- Szia, Annie... - megfejthetetlen arckifejezéssel bámult rám.
- Szia...
Na, jó! Most muszáj lesz elkezdenem...
- Bocsi azért, amit Daniel mondott...! Össze-vissza beszélt! Vagyis... Nem teljesen... De azt nem tudhatta, mit éreztem akkor! Ahogyan azt sem, később miért találkozgattunk... - magyarázkodott.
Köszi! Most legalább nem kell azon aggódnom, hogy hozom fel a témát.
- Gyere be! Inkább a kanapén beszéljük meg!
Csak én voltam itthon - mint általában -, ezért nyugodtan hívtam be. Tudtam, senki nem fog megzavarni minket.
- Mesélj! - parancsoltam, amint elhelyezkedtünk.
Rózsaszín pír futotta be az arcát. Meglehetősen zavarban volt.
- Mire vagy kíváncsi?
- Egyetlen dologra... - láthatóan megkönnyebbült. - Heily vagy én? - kérdeztem határozottan. ...Ha egyáltalán lehetséges határozottan kérdezni.



Remélem tetszett ez az izgalmas részlet. A következő alkalommal egy akkora fordulatra számíthattok... 
Na, de nem is fejezem be az előző mondatomat. Ha érdekel, nyisd ki a szemedet, mert bármikor felkerülhet a folytatás! 😏

Remélem jól telik a szüneted!

Köszönöm, hogy itt voltál:
                                                 Annie :*