3. fejezet (folytatás 2.)

Sziasztok!

Huhh, borzasztóan sajnálom, hogy sokáig nem voltam... 😓😡😩😨
Amint tudom, bepótolom. Ígérem. 



*

Megérkeztünk. Kaptunk egy kis pihenőt a városnézés előtt. Addig kipakoltunk a szállodában. Alice-szel és Jessica-val egy szobában voltunk. Jessica később elment enni.
Itt az alkalom.
- Alice?
- Igen? - mosolygott.
- Mit tudsz Heily-ről és Jack-ről?
Egyből lehervadt a mosolya, amint felfogta a szavaimat. Levegőért kapott és kissé nyitva maradt a szája. Zavartan bámulta a takaróját. Ide-oda tekintgetett. Erősen gondolkodott. Mindketten az ágyán ültünk.
- Daniel említette? - nézett fel hirtelen, immár csukott szájjal.
Bólintottam, mire hosszan, hangosan felsóhajtott.
- Daniel szemét! Nem kell vele foglalkozni! Csak meg akar szerezni magának! - fakadt ki hirtelen. - Mindig csak keveri a...
- Alice! - vágtam a szavába. - Igaz, vagy sem?
- Ezt Jack-kel kéne megbeszélned...
- Amint lesz rá alkalmam, vele is beszélni fogok. De kérlek, segíts egy kicsit! Megpróbálnád felidézni, ami történt?! Nem tudom, hogy Daniel teljes egészében az igazat mondta e... Nem akarok Daniel hazugságai miatt szakítani Jack-kel... - húztam el a számat.
- Ha ezzel segítek... - sóhajtott.
Elmesélte, mi történt. Nagyjából egyezett azzal a történettel, amit Daniel mesélt. Alice néhány apró részlettel kiegészítette. Sürgősen beszélnem kell Jack-kel! Nagyon szeretem, de ha még mindig találkozgat Heily-vel... Ennek így semmi értelme!

*

Hétfőn hazaértünk. Kellemes hétvége... ...Lett volna, ha nem a ,,szerelmi életemen" agyaltam volna egyfolytában. Mázli, hogy egész héten nem kell bemenni a suliba, mert állítólag megszállták a csótányok és még mindig az irtásukkal vannak elfoglalva.
Ma kénytelen leszek átmenni Jack-hez... Amint ezt gondoltam, csengettek. Asszem hamarabb beszélünk, mint gondoltam.
- Szia, Annie... - megfejthetetlen arckifejezéssel bámult rám.
- Szia...
Na, jó! Most muszáj lesz elkezdenem...
- Bocsi azért, amit Daniel mondott...! Össze-vissza beszélt! Vagyis... Nem teljesen... De azt nem tudhatta, mit éreztem akkor! Ahogyan azt sem, később miért találkozgattunk... - magyarázkodott.
Köszi! Most legalább nem kell azon aggódnom, hogy hozom fel a témát.
- Gyere be! Inkább a kanapén beszéljük meg!
Csak én voltam itthon - mint általában -, ezért nyugodtan hívtam be. Tudtam, senki nem fog megzavarni minket.
- Mesélj! - parancsoltam, amint elhelyezkedtünk.
Rózsaszín pír futotta be az arcát. Meglehetősen zavarban volt.
- Mire vagy kíváncsi?
- Egyetlen dologra... - láthatóan megkönnyebbült. - Heily vagy én? - kérdeztem határozottan. ...Ha egyáltalán lehetséges határozottan kérdezni.



Remélem tetszett ez az izgalmas részlet. A következő alkalommal egy akkora fordulatra számíthattok... 
Na, de nem is fejezem be az előző mondatomat. Ha érdekel, nyisd ki a szemedet, mert bármikor felkerülhet a folytatás! 😏

Remélem jól telik a szüneted!

Köszönöm, hogy itt voltál:
                                                 Annie :*

3. fejezet

Sziasztok!

A kirándulás... Na igen, végül elmehettem. Bár Jack nem volt ott, szóval nem is volt sok kedvem az egészhez. Egy olyan városba mentünk, ami néhány órányira van Farmville-től. Nagyrészt vonattal utaztunk. Ilyenkor, vagy Daniel-lel ültem, vagy Alice-szel. 

- Te komolyan együtt vagy Jack-kel? - kérdezte egyszer Daniel.

Nem értettem a kérdést. Mindenki tudta, hogy járunk...

- Tessék?

- Azt kérdeztem...

- Hallottam...

- Akkor meg?

- Nem értem, miért kérdezted. Mindenki tudja.

- Persze. Én is tudom. Természetesen... - forgatta a szemeit. - De, te megbízol benne?

Ilyen hülye kérdést!

- Szerintem, ez eléggé egyértelmű... Szeretem, és megbízom benne.

- Ohh...

- Mi az?

- Ezek szerint, néhány dolgot még nem tudsz róla...

- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Hogy is mondjam... Szóval Jack... Tudod... Öhhmm...

- Igen??

Kezdek türelmetlen lenni.

- Néhány évvel ezelőtt - mint később kiderült, egy éve -, volt egy barátnője, aki nagyon hűtlen volt. Jack eleinte nem akarta elhinni, mígnem egyszer rajtakapta, amint a fiúöltözőben, egy másik sráccal...

- Na jó, erre a részre nem vagyok kíváncsi! - fintorogtam.

- ...csókolózott. - fejezte be a mondatot. - Akkor szakított a lánnyal, és hetekig hiányzott a suliból. A csaj nagyon kikészítette, mivel Jack rohadtul bele volt zúgva. Még azóta sem tudta teljesen elfelejteni. Ha jól tudom, még mindig találkozgatnak...

Ezt tényleg nem tudtam... Bár, megértem, Jack miért nem beszélt erről. Na, de Alice? Mondhatta volna. Hacsak nem...

- Hogy hívták a lányt?

- Heily ...Asszem'.

Hmm. Várjunk csak... Az egyik évfolyamtársunkat is így hívják.

Ezt már nem Daniel-től fogom megkérdezni.

- Kösz az információt...

Még mindig találkozgatnak?? És ezt én miért nem veszem észre?

Daniel rám kacsintott.

Bocsi, most egy kicsit kevés lett...

Örülök, hogy olvastál:

                                     Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 9.)

Sziasztok!

*

Amikor hazaértem, finom illatot éreztem a konyha felől. Anya sütött. Csodálkoztam, mert nem gondoltam volna hogy itthon lesz. Azt meg végképp nem, hogy sütni fog... Ritkán van itthon, és akkor sem szokott sütni.
- Szia anya...! - biztos furcsán néztem rá...
- Szia kicsim! Milyen volt a napod? -  mosolygott, közben kiszedett egy adag muffint  a sütőből.
- ...Erre inkább nem válaszolnék - beharaptam az ajkamat és úgy ültem le az egyik székre, mert reménykedtem benne, hogy nem kell elmesélnem az egész napomat.
- Ahogy gondolod... - egyelőre annyiban hagyta a dolgot... - De a csokis-áfonyás muffinomat muszáj megkóstolnod!
Elém tett egy nagy tányérral. Én szófogadó vagyok. ...ha sütievésről van szó. Egész finom ahhoz képest, hogy anya ritkán süt. Amikor jóllaktam, félreraktam magamnak hármat reggelire is, majd elmentem fürödni.
Amikor öltöztem, meghallottam hogy csengettek. Gyorsan magamra kaptam a pizsama rövidnadrágomat és pólómat, majd lesiettem a nappaliba. Anya és Alice beszélgettek. Mi a...?
- Szia, Alice!
Lehuppantam mellé a kanapéra. Anya felállt és bement a szobájukba.
- Szia! Tudsz róla, hogy anyukád süti a legjobb csokis-áfonyás muffint?
Csak most vettem észre, hogy az egyik kezében egy félig megevett süteményt tartott. Mosolyogtam, aztán bólintottam.
- Mizújs? - kérdeztem.
- Az iskolában nem volt alkalmam beszélni veled... - kezdte. - Jack- ről lenne szó...
Jack említésére - magam sem tudom miért - dühös lettem.
- Igen?!
- Szóval... elment a szüleihez néhány napra, és megkért hogy mondjam meg neked, hogy pár nap múlva jön, és hogy nagyon sajnálja, hogy hirtelen el kellett mennie, és nem tudtatok beszélni..
- Oké...
Bár nem, értem miért nem hívott fel, vagy búcsúzott el...
Alice még egy kicsit maradt velem beszélgetni. Miután elment, gyorsan elaludtam.


Huhh... Bocsi, de merül a notebook-om. :( 
Viszont, legközelebb már a 3. fejezetet hozom nektek! :)
Tartsatok velem továbbra is! ;)

Köszi, a megtekintést: Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 8.)

Sziasztok!

Ma úgy gondoltam, hozok egy saját idézetet. Ez egyébként a mai részlethez is kapcsolódik.
,,Van hogy úgy véljük valakiről: megváltozott. Ez van amikor tényleg így van, de általában csak azért érezzük így, mert az éppen nem tűnt fel, hogy valójában mi változtunk.˝

*

- Fizikából kettes? Kémiából hármas? - sorolta apa tágra nyílt szemekkel az elektronikus naplóból kiolvasott - nem túl fényes - jegyeket.
- A történelem jegy miatt már nem is szólsz? - érdeklődtem.
- Négyes? ...Kettő is? Annie Sweets! Két hét szobafogság! Nagyon sokat rontottál mióta azzal a Jack-kel csavarogsz!
Ennek mi köze van Jack-hez? Szülőlogika... Mindegy.
- De ugye a szombati osztálykirándulásra elengedsz? - kérdeztem, bár tudtam: ha apa nem  enged el, akkor sincs minden veszve, mert lehet hogy anya igen.
Na, jah: anya nem olyan szigorú, mint apa.
Összeráncolt homlokkal gondolkodott, majd válaszolt:
- Majd még meggondolom.
Van időnk. Még csak csütörtök van.
A szobafogságot túlélem... Főleg, ha abból a két hétből fél hét lesz. Legfeljebb egy. Azért apa sem olyan szigorú. És amúgy is: igaza van. Az utóbbi időkben tényleg sokat rontottam. Jack miatt, vagy nem miatta? Teljesen mindegy. Egy a lényeg: mindenképp rá kell hajtanom a tanulásra. Egyébként, Jack-re visszatérve: 100%-ig megváltozott. ...Na, jó 30%-ig. De én sem vagyok a régi. És, őszintén? Nem tudom azt sem, hogy mit érzek. De most ez nem fontos. Csak egy dolog az jelen pillanatban: a tanulás.

*

Egész este tanultam. Reggel alig tudtam felébredni. Ma anyának fel kellett jönnie hozzám a szobába, hogy felkeltsen, mert az ébresztőmet végigaludtam. Nem tudom, ez hogy lehetséges, mert általában jóval az ébresztés előtt felkelek.
Mindenesetre, az iskolából késtem öt percet. A legszigorúbb tanár órájáról...
Ez nem az én napom!
Jack ma nem jött be. A francba! Beszélni akartam vele! Na, jó, hazudok: beszélnem kellett volna vele. De valójában egy porcikám sem kívánta. És igazából azt se tudom, mit mondtam volna neki...
Tesiórán egy rossz lépésnél kiment a bokám.
Azt hittem, nem lehet rosszabb a napom: ám rá kellett jönnöm, mindig lehet rosszabb...
Az ebédlőben nem jutott hely az asztaloknál, mert valami másik iskolából jöttek gimit látogatni. Szerencsére jóban vagyok a konyhásokkal, így nem kellett a kuka mellett ebédelnem. Az egyik konyhás nő behívott a konyhába, hogy ott fogyasszam el az ebédemet.
Végre egy kis pozitívum...


Mára ennyi. Ha tetszett a részlet, vagy az idézet => kommentelj nyugodtan! ;)

Köszönöm a megtekintést:
                                           Annie, the author :*

300+ megtekintés!!

Sziasztok!

Ezúton szeretném megköszönni, hogy olvastok engem, kíváncsiak vagytok az írásaimra: Magyarországon,  Franciaországban, az Egyesült Államokban, és még néhány egyéb területen is. Nagyon jólesik látni, hogy ennyi embert érdekel a kis történetem. :)



Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 7.)

Sziasztok!

,,Különös alkímia az írás. Azt hisszük, kitalálunk. Holott gyakran csak emlékezünk. Van bennünk egy másik, egy olyan emlékezet, amely az elfelejtett dolgokra emlékszik, és önálló, tőlünk független életet él."

Félicien Marceau

*

- Jó reggelt! - hallottam Jack hangját.
Amikor kinyitottam a szemem, ott állt előttem, egy egy tálcával a kezében. Már fel volt öltözve, és úgy láttam, áthozta a cuccait is.
- Jó reggelt... - motyogtam álmosan.
Jack remekül nézett ki, mint mindig... De én? Jó ég! Vajon hogy nézhetek ki?
- Ezt neked készítettem - nyújtotta felém a tálcát, melyen néhány szelet pirítós, némi tojásrántotta, és pár falat sült bacon volt tálalva.
- Köszönöm,Jack... Te már reggeliztél?
- Igen. Ettem egy pirítóst.
- És azzal jóllaktál? Gyere, ülj le mellém!
Megreggeliztünk. Istenem! De szeretem ezt a fiút!

* 

- Egyébként, tegnap nem válaszoltál egy kérdésemre...
- Hm? - értetlen arckifejezéssel néztem rá.
Már úton voltunk az iskolába.
- Azt kérdeztem: ki miatt vagy ilyen szétszórt mostanában?
Így már rémlik valami...Biztos hogy nem vallom be neki azt, hogy miatta van...! Azt, hogy egyedül ő tehet róla! Soha! Meg amúgy is, mit mondanék neki? ,,Figyu' édes, te tehetsz az egészről! A cuki mosolyod, meg a folyamatos flörtölésed az oka! Ja, és úgy mellesleg, ez utóbbit még élvezem is...!" Biztos hogy nem fogom bevallani neki!
Tágra nyílt szemekkel meredtem magam elé.
- Már megint! - kacagott.
Hát persze, amikor ilyeneket kérdezel tőlem...
- Bocsi... Amúgy senki miatt... Csak nagyon lefáraszt az iskola. Főleg a fizika! Hogy az milyen nehéz! Valamelyik nap nekem is elmagyarázhatnád...! Hiába tanulom, hogyha nem értem...
Nem is olyan nehéz...
- Oké, szívesen elmagyarázom a fizikát... Ha valóban csak erről van szó... - amint ezt  mondta, megvakarta a tarkóját, közben szemöldöke az egekbe ért.

*

Az osztálytermünkben találkoztunk Daniel-lel.
- Amúgy, régóta jártok? - tette fel - ma már  úgy a huszadik - kérdését nekünk.
- Nem olyan régóta... - vágta ki magát Jack.
- Hosszú távra terveztek? - még egy kérdés.
Vajon mennyi kérdést fog még feltenni?
Szerencsére becsengettek, mielőtt válaszolhattunk volna...

*

Délután Jack-kel ellátogattunk a lovardába. Daisy vemhes, Freedom pedig megsebesült. Ezek szerint, egy ideig nem fogunk lovagolni...




Ötleteket, javaslatokat arra, hogy mi legyen a könyv címe, szívesen elfogadok komment formájában. Remélem elnyerte tetszéseteket a mai rész. Szerintem, a következők ennél csak jobbak lesznek, tehát érdemes velem tartani!

Köszönöm a megtekintést: 

                                                Annie, the author :*

2. fejezet (folytatás 6.)

Sziasztok!

Mint azt már az előző bejegyzésben is említettem: a következő részlet némely emberek számára talán túl ,,nyálas" lehet. Ezeket a részleteket jól látható, eltérő betűtípussal jelölni is fogom. (!+sötétkék színnel!) Kellemes olvasást, és jó szórakozást! :)


- Milyen kirándulás? - érdeklődve kaptam fel a fejem.
- Egy tanulmányi kirándulás. Osztályon belül. Még osztályfőnökin említette Mrs. Richards - felelte Alice.
- Nagyon szétszórt vagy, Annie! - mondta Jack.
- Tudom...
- Na, bocsi! Most mennem kell! - szólt Alice.
- Szia! - mondtam.
- Holnap találkozunk - kiáltott utána Jack.
- ...és azt is tudod, hogy mi miatt? Vagy inkább ki miatt? Hm?
- Tessék?
Ő nevetett, de én még mindig nem tudtam miről beszél.
- Jaj, Annie! Olyan szórakoztató vagy!
Annyira  vihogott, hogy alig tudta kinyögni ezeket a szavakat. Felvontam a szemöldökömet.
- Későre jár... - pillantottam az órára. - Ideje lenne lefürödnöm.
-Még csak kilenc óra lesz
- Öhm, gondolom egyedül is le tudok fürödni... - várakozva pillantott rám. Elpirultam. - Úgy értem: nem tudsz segíteni
- Miért vagy ebben olyan biztos? - egy magabiztos félmosolyt villantott felém, majd az ölébe vont.
Testünk teljesen összesimult. Nem húzódtam el tőle. Pedig el kellett volna. Egyik hüvelykujjával az arcomat simogatta. Megcsókolt. Ismét. Lágyan, gyengéden.
- Ugye tudod, hogy ettől még nem gondoltam meg magam?!
- Biztos? Tudod milyen segítőkész vagyok...
A szememet forgattam, azután sóhajtottam.
- Tudom, Jack... Nálam jobban senki sem tudja...
- Azt hiszem mennem kéne... - mondta néhány - meglehetősen hosszú - másodperc múlva.
Zavarban voltam. Nem tudtam mit csináljak. Szerettem volna hogy maradjon. Túlságosan is.
- Nem maradsz itt éjszakára? - nyögtem ki, de nagyon megbántam. Zavartan nézett rám. Megköszörülte a torkát.
- Öhm... Nem szeretnék udvariatlan lenni. Meg aztán, holnap iskolába kell mennünk. Ja, és a szüleid...?
- Nem lennél udvariatlan, ugyanis én ajánlottam fel hogy maradj. Nem laksz messze, úgyhogy kicsivel hamarabb felébredünk,és simán elkészülünk indulásig. A szüleim pedig csak holnap jönnek haza. Ha jól tudom. De ha hamarabb hazaérnének, meg tudnám magyarázni a helyzetet, ne aggódj.
- Hát... a szüleid miatt már biztos nem aggódok... Nagyon jól meg tudod magyarázni a dolgokat.
Most én nevettem. Sokan mondták már...
- De a pizsamámért és a fogkefémért viszont haza kell mennem.
- Rendben. Siess vissza! Várlak! Addig, ha nem nagy baj, lefürdök. De nagy a fürdőkádam, szóval ha szeretnéd, együtt is fürödhetünk... természetesen fürdőruhában.
Mosolyogtam.
- Oké. Akkor vegyél fel gyorsan egy fürdőruhát! ...Ha nagyon muszáj.
Nem mondtam semmit, csak a szememet forgattam, ismét.  
Miközben a bikinimet vettem fel, önkéntelenül elmosolyodtam. A bikinim kék színű, amúgy.
Amint a fürdőkádba engedtem a vizet, Jack hátulról átölelt.
- Hmm... Jól áll ez a bikini... - súgta a fülembe.
Amikor a kádam megtelt vízzel,Jack-hez fordultam.
- Zene kell? - kérdeztem.
- Igen. A zene az jó ötlet.
- Oké, akkor hozom a telefonomat. Te addig vedd fel a... a fürdőnadrágodat... - az utóbbi mondatot dadogva mondtam.
Mikor visszaértem, Jack a kádban ült - vagy inkább feküdt. Bekapcsoltam a telefonomon valami albumot, majd én is beültem mellé. Fülig ért a szája. Ismét az ölébe vont, azután megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk. Olyannyira, hogy amikor szétváltunk, zihálva vettem a levegőt. Nagyon romantikus volt. Végigcsókolta a nyakamat is. ...kicsit lejjebb is...
Amikor vége lett az albumnak és a víz is kihűlt, kiszálltunk a kádból és megtörölköztünk. Leengedtem a kádból a vizet, majd fogat mostunk. Jack bent maradt a fürdőszobában felvenni a pizsamáját,. én pedig a szobámban öltöztem fel. Leültem az ágyamra. Kis idő múlva, kilépett a fürdőből.
- Kérsz még valamit inni vagy enni?
- Nem, köszönöm. Egyébként beállítottad az ébresztőt?
- Igen. Háromnegyed hatkor kelünk.
- Rendben, az jó lesz.
Befeküdtem az ágyamba. Jack várt. 
- Én hol alszom?
Kint a kutya mellett. Ma már nem tudom  hányadszorra, de ismét a szememet forgattam.
- Itt, mellettem. Ha megfelel...
Lefeküdt mellém.
- Jó éjt, Annie - suttogta, miután lekapcsoltam az éjjeliszekrényemen lévő lámpát.
- Jó éjt, Jack!
Mikor ezt kimondtam, közelebb férkőzött hozzám, magához ölelt, majd egy utolsó, gyors puszit nyomott az ajkamra.




Sajnálom, de lemerül a notebook-om, ezért most mennem kell.

Köszönöm, a megtekintést: 
                                                 Annie,  the author :*